[2013. október]

---

Csapódnak az ajtók, s a vonat kiszakad a peronok satujából,
kint rögvest elszaporodnak a világítótestek.
Ha össze tudnám olvasni őket, talán megértenék
valamit a vas természetéről és a
mozdonyvezető vázlatosan kidolgozott kiáltványairól.

Egy kőszáli sast tart a vezetőfülkében,
jól látszik, ahogy szárnyai ablaktól ablakig nyúlnak,
ő maga csak fejét lehajtva
– állát szorítja mellére, hogy néha vízhólyag nő –
tudja nyomkodni a színes gombokat.
Az utasok, persze, felajzottan sugdolóznak.

A pontos időt már nem mutatják sehol,
csak hogy nem szabad cigarettázni,
egyetemes félelem a füsttől és a parázstól,
a kebabárusoktól ezek szerint senki sem tart,
pedig ők is tudnak füstölni rendesen.