[2015. november]

---

„Ezek itt férgek mind, fiam, ócska paraziták…
A húsodon, ifjú bőrödön élősködő
barmok, élteden, lélegzetvételeden,
szerencséden és szerencsétlenségeiden, sikereiden,
kudarcaidon lógó, lötyögő
kidagadt, szép, hamvas piócák,
akiket a termák dús vízpárája most tiszta újszülötté
mos és puhányra, de még élénkebbre dagaszt… (…)
Kerekded, okosan kalkuláló, lezüllött elmék,
akarnok, vérszívó kullancsok, elvtelen atkák, alacsony elvű
emberi tetvek mind, akiknek csak a szétszedés, a
szétrágás könyörtelen pokla, élvezete adatott –
éhség, legyűrhetetlen éhség s a nyughatatlan hatalmi mániák…

Még lenyugszik ezer nap, még lenyugszik
ezer Hold – Vesper adest, iuvenes, consurgite…
Ébred az Esticsillag, ifjak, ébredjetek!...

Óvd hát boldogságodat, szép örömeidet;
Semmi oltár őket el nem riasztja,
Semmi szentség, semmi kiontott
Állati bél őket vissza nem rettenti –
(Az istenek bedagadt szemmel ülnek
a poros csarnokokban…)
Ők soká élnek még, soká győzedelmeskednek,
Vérünk szent, áldott májusában…”