[2020. június]
HORVÁTH BENJI: A DICSŐSÉGES EURÓPA.
LIBRI KIADÓ, BUDAPEST, 2018.Körülbelül egy éve olvastam egy interjút Horváth Benjivel
A Dicsőséges Európa kapcsán, amiben így jellemezte legutóbbi verseskötetét: ,,Az Európa oszcillál és kételkedik, és nem feltétlen az a célja, hogy valljon.” Még akkor megragadt bennem ez a mondat, és néhány napja ismét bevillant valamilyen járványhelyzetet bemutató statisztikát böngészve. Aznap átfutottam a kötetet, és arra jutottam, hogy A Dicsőséges Európa relevánsabb, mint valaha.
Horváth Benji költészetének egyik reprezentatív motívuma a változás. A második megjelent kötetének (Beatcore, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2015) hátoldalán ez a két sor áll: ,,már megtanultam: minden végtelen, / a változás is mind jön itt nekem”. Innen közelítve a költő teljes életműve oszcillál, az időben előre haladva ismétlődnek a változások, tehát neki is újra és újra változnia, alkalmazkodnia kell a környezetéhez. A Dicsőséges Európa egy újabb átalakulás nehézségeivel küzd, a kötet keretes szerkezete is ezt sugallja: a legelső két sor („today we play / tomorrow we pay”) és a legutolsó kettő (,,today we pay / tomorrow we play”) megtervezi a koncepciót, a kötet ívét, és rögtön kérdéseket tesz fel. Mi van két játszma között? És két nap között? (Vö. ,,egy konstans másnap lesz az életed”.) Megfizetjük-e a játszmát? Hogyan fizetjük meg? Milyen hosszú a bűnhődés? Egyáltalán ki lehet-e lépni a játszmákból, meg lehet-e találni a nyugalmat, a szabadságot? Mondanom sem kell, mennyire aktuálisak ezek a problémák az elmúlt heteket tekintve. Ahogy jelenleg szinte a teljes lakosság elvonul, magába fordul, úgy figyel önmagára a versbeszélő is, kételkedni kezd, lebontja identitását, hogy újraépítse. Az oszcillációban ismételten felteszi a kérdéseket, kételkedik, és nem biztos, hogy „az olcsó játszmák paktumában” (Hold on to yourself) tud rá válaszolni, lesz miről vallania. Ez a kételkedés a kötet szimmetriatengelyén csúcsosodik ki a Lajka című versben: ,,És azt mondta az Úr Ábrámnak: / Kelj fel, és eredj ki a te földedről, / (…) és áldás lesz.” A költő a Bibliát használva megteremti az alaphelyzetet, de még a Szentírás szilárd erkölcsi és hitbeli közegében is bizonytalanságba, ellentmondásba ütközik: ,,Mára már nem tudjuk, ki beszél kihez. / És ki küldött engem, ki a Vagyok”; ,, Mára már nem tudjuk, átok-e az áldás, ki beszél kihez, ki ered ki honnan.” A vers az egyén identitása mellett Isten mibenlétét is megkérdőjelezi. ,,Mára / csak úgy tűnik, van, akit nézek, és van, aki néz, de egy vagyok velük sokféleképpen”. 2020 áprilisában könnyen lehet azonosulni az efféle lelki és személyiségi válsággal.
Ezzel felvetődik a kötet másik fontos alkotóegysége, a kultúrák, a technológia, a tudomány és más területek közti kapcsolatok jelenléte. A költő hitelesen szólal meg a nyelveken, bravúrral keveri, hozza párbeszédbe egymással azokat. Legyen szó különböző népek (magyar, román, angol) nyelvéről: ,,casanova’s not dead / ro-magyar taraj / itt van mindig itt van ez van / barátok közt jegy nélkül a vonatról le-fel / anarchie şpagă şi voie bună / dă-mi o gură”, vagy különböző területek, ágazatok, kultúrák nyelvéről. Az utóbbira a legjobb példa a konteó rodeó című vers, ahol egy szövegben találkozik Marilyn Monroe, Mircea Eliade, Nikola Tesla, Elon Musk, Pataky Attila, 2Pac stb. Ez a parádés sokszínűség a kötetet egyfajta egyetemes szinten helyezi el, egyesítve olyan eltérő ágazatokat, mint például a pop-, a beat-kultúra, a punk, a Biblia, a mitológia. A fülszöveg szerint: ,,A Dicsőséges Európát olvasni: utazás.” És a költő nemcsak a művelődéstörténetben utazik, hanem földrajzilag is, a Soha egy város című versben Egyiptomban jár, vizsgálja a kontinensek közti kapcsolatokat: ,,Egy cigizőfülkében repülés előtt / könnyen eltévedek Elhagylak Európa / Vámpírbölcső / Irgalom földje”; ,,Európában nem tudják mi a szerelem”. Már a kötet címében kritikusan viszonyul a kontinenshez, szarkasztikusan használja a dicsőséges jelzőt, de ha nem szeretné Európát, értelemszerűen nem is foglalkozna vele, mintha az tényleg egy apa/anya-figura volna a szerző számára. Azonban az utazás mellett a bezártságnak is fontos szerep jut, a Boldog az esővel egy igazi karanténvers: ,,nem jön busz / értünk. egész nap árnyékokat csiszolok. ez a szobám.”; ,,ma nem megyek sehova” ,,kint a világ tiszta őrület mindenütt.” A vers utolsó sorával áthidalja a bezártság problémáját a fejlődni vágyás, a vak remény segítségével: ,,virágzunk a szürkében”.
A borító egy fotó a palermói Trionfo della Morte című freskóról. A freskó 1446-ban készült az első pestisjárványt követően. Egy csontvázlovat ábrázol, hátán a halállal, aki nem válogat, fiatalt és öreget, gazdagot és szegényt, papot és uralkodót egyaránt magával visz. Ez a világkép meghatározó volt a 15. századi ember gondolkodásában, ezt ragadta meg a költő is, a halálról közömbösen ír: ,,meg fogok halni, mint a kutyák” (FTW), így nem a halál kelti a fent említett identitászavart, hanem azok az eszközök, melyekkel az ember felruházza a halált, mint például a félelem, a paranoia, a depresszió.
A Dicsőséges Európa olyan, mint egy hosszú gondolatmenet, egy emlékezés, úgy érzed, jelen és jövő között lábatlankodsz, hogy gyomorszájon vághasson a múlt, de mindezek után mégis egyfajta ébredés utáni kettősséget, kipihentséget és fáradtságot egyszerre érzel. Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik most elveszve időben és kételyben, a híreket olvasva várakoznak valamilyen megváltásra, arra, hogy félelem nélkül tehessék ki lábukat az utcára. Vagy azoknak, akik egyszerűen csak túl magabiztosak.
