Az a középkorú férfi
zenét szerez,
fejével veri keze írta ritmusát,
a kottalap csíkjai közé
rajzolt hangjegyekkel
kirekeszti
a metrócsattogást.

Minden nap itt komponál,
őszülő haja szemébe lóg.
A metró ad neki ihletet,
a moraj és a tömeg.

Ha csendbe torkollik a zaj,
kivárja a következő állomást,
leszáll, és amint
a következő szerelvény befut,
eltűnik.