[2017. november]
Két egység cukor, fél egység víz, fél egység citromlé, írják a fórumon. Forralod, forralod, míg mézállagú nem lesz. Nem tovább, pont amikor állaga és színe olyan, mint a méz. Félrehúzod a lábast. A szaga állítólag az eperlekváréhoz hasonlít. Kevergesd, különben odaég az edény falára. Gyógyszertárban vásárolható spatulával felkened, ha nincs otthon, a vajazókés is megfelel. Majd gyantacsíkkal lehúzod. Gyantacsík vásárolható a Rossmannban (vagy dm): 800 ft/ 50 db. Lerántod és kész. Annyi a különbség a hagyományos gyantával szemben, hogy ezt szőrnövekedéssel megegyező irányba kell húzni. Szép sima lábak, hónaljak, szeméremdomb hat hétig. Szeméremdomb, honnan jutott ez a szó most eszedbe. Vénusz-domb. Felkened, nem forró már, meleg, nyúlik, furcsa, semmihez sem hasonlítható textúra. Mint a pizzatészta, csak jobban ragad. Hatalmas rágógumi. Ezt kéne most a szőr növekedésével megegyező irányba lerántani. Lábad a kád szélén, rajta a borostyánszínű, pizzatésztához hasonlító matéria, és vársz. Levegőt veszel, ha kicsit benntartod, akkor könnyebb. Meg kell feszíteni a bőrt a lábon, és valami másra gondolni közben. Például mire? Csak arra tudsz gondolni, hogy a szőröd bele fog ragadni a cukorpasztába, és a hirtelen rántás hatására, amit a szőrnövekedéssel megegyező irányba kell elvégezni, a szőrtüszők kijönnek. Kitépődnek. Apró fehér vagy fekete pontok a szőrszál végén. A lábadon a bőr utána vörösen izzik. Gondolhatsz arra, hogy miért is csinálod mindezt, milyen lesz utána, ha elmúlik a pirosság, ha esetleg nem nő be a szőrszál, nem viszket, nem ég, nem fáj. Semmi nem marad utána, csak simaság és puhaság. Aztán eszedbe jut egy férfi háta, ami szőrös. Hogy undorodni kéne tőle, de belefúrod az arcod a mellkasába, az is szőrös, átöleled, a hátán a szőrt simogatod. Milyen lenne rákenni a gyantát, rásimítani arra a hatalmas hátra, háromszor annyi kéne, mint a lábadra. Vagy négyszer. Felkennéd a pizzatésztára hasonlító eperlekvár illatú cukorpasztát tenyérnyi szélességű sávba, rálapogatnád a drogériában vett gyantacsíkot, és egyetlen mozdulattal letépnéd a hátáról a szőrt. Sima hát, végighúzod az ujjaidat a gerincén. Lassan abba kell hagynod a másra gondolást, le kell rántanod a lábadról a szőrt a növekedésével megegyező irányba. Újabb és újabb sávokban kened fel a hátára a pasztát, rá a papír, lerántod, és így tovább. Az egész háta sima. Kis piros pöttyök jelennek meg rajta, néhol kiserken a vér, lenyalod. Engedi. Tűri, hogy leszedd a szőrét. Mindenhol legyantázod a férfit, a papírokat, amikbe beleragadt a szőre, a padlóra dobálod az ágy mellé. A végén hozzábújsz a csupasz testhez, amely egy hüllőre emlékeztet. Hideg és síkos érzés. A papírokra ragadt szőröket nézed az ágy mellett, vastag és fekete szőrszálak, mint egy döglött állat teteme. Ott állsz a kád mellett, és nem fogod letépni a Rossmannban vásárolt gyantacsíkot a lábadról a szőr növekedésével megegyező irányban.
