[Látó, 2009. október]

Ha nézek a szárnyra kelő levelekre
Ősz nem rímel a fennkölten szép nevedre
Látom törékeny testedet szerteszállni
Szirom vagy nyírfa kérge mit látomásnyi

Őrület kerget szerelmes férfibánat
Hogy szomorú szemű nők mentik hazámat
S a hála mit nem is sejtenek himnuszok
Mert az ének burkán a tiszta kín susog

Ha nézek a szárnyra kelő levelekre
Velem szakadsz ki ölelsz át hűs terekre
Vállaid gödrében angyalok nyála ég
Rettenet lobban el és beszippant az ég