[2011. március]

Hamlet a sírban már izeg-mozog,
s egy váz a színen át csiszeg-csoszog,
szellemként várja felvonása végét,
de Helsingörben (sejti) dán a pék még,

mert felkiált: „Gyilkos cipót hozok!”
Bűzhöz, mocsokhoz gyűlnek pótkoszok,
míg holt lelkéből illan már a szépség,
s norvégül olvas, ír a báva nép rég,

de nyers, kegyetlen mind a fjordítás –
nem érti svéd, se finn, se balti észt,
s míg vén sírásónk váltig ordít, ás,

új senkik osztnak parttól partig észt,
s függöny mögött sem király hallgatózik,
csak egy színész szavalgó szobra pózlik.