Mintha létezne még ez az egész
ormótlan, pulzáló világ,
jeltelen omladék a szélben,
mintha az anyagát tapintanád
– egy sűrű test
a valóság ma délben.

Ott szuszog már a ház előtt:
no lám,
kilépsz a fényre, szembenézel;
testetlen szellem, semmi vagy talán,
fényvisszaverő, sima felület,
parányi rés a húsban, átfúj a szél.

Megdermedt tükör: benne az arcod,
egy hibás címre postázott levél.