[2009. december]


 


Tágra nyitott szemmel s gyanútlan testtel
úszom halak és csillagok fölött,
lent kagylótörmelék, amit a tenger
örök, üveges gyomra kilökött,


s én lebegek, lemerülök a fényes,
torlódó évmilliókba, akár
egy vízben röpködő, borotvaéles
sziklák közt keringő, forró madár,


mert ez is csak nehéz, sűrű repülés
múló medúzák és naprendszerek
nyomát követve, új s új ölelés


minden szárnycsapás, áttetsző leszek,
s mint hajóroncs, mind tökéletesebb,
mert bennem lakik a hullámverés.