1.

Szomorú vagy – állapította meg

kétszer is a barátom ma sörözés-borozás

közben, és annyira meglepett ez a magabiztosság,

amellyel rátapintott a vereségemre,

mégiscsak azt mondtam egy nőnek, hogy

szeretlek, elvettem feleségül, és most

meg rosszakat álmodom, holott 

azt gondoltam, hogy komolyan 

gondolom, és akkor mi van az

én szeretetemmel, hol van

az, milyen állapotban őrzi

milyen isten, ha rettegek, hogy

én magam sem számíthatok

rá, mért álmodom mindig,

hogy valaki áll az ablakban,

és merőn figyel?

2.

És belészerettem egy másik nőbe, és

ezt is komolyan gondolom, edzésben

kell tartanom ezt a komolyat,

különben ráfázok megint, és

a boldogságom megtelik

ecettel, vagy ez nem is

vereség, csak élet, vagy

az élet maga vereség, hol van

az én szívem, milyen diótörőkben

lapul rettegve, várva, hogy

rányomják a két szárat, a

többiek örüljenek annak, ami

előbukkan, ő pedig csak

repedjen és repedjen?