[Látó, 2010. február]


 



Anyám magányát nem ismertem,
de egyszer az üres házban
rajtakaptam, amint a konyhafiókban
lázasan kajtatott, valamit keresett,
– a csésze a kredencen megmozdult, leesett –
Háttal állt nekem, kezem-lábam reszketett
a félelemtől, hogy hirtelen megfordul,
nem akartam a szemébe nézni...
És akkor fordult a kulcs a zárban,
anyám érkezett, két tele szatyorral kezében:
„Friss spenótot is hoztam, holnap jöhettek ebédre."