[2020. november]

---

Ha nem mérhetjük az időt szavakkal,
tettekre kell váltani a mércét.
Őrült vágyak vadlova ha nyargal,
angyalok bordáit is feltépné,
hogy kiszakadjon, áttörve a létet,
ahol minden áhított válasz hallgat,
s a világból nem áll össze a képlet
arra nézve, hogy ki élhet, ki halhat.

Ki hallhat kezed mozdulatában rímet?
Úgy vagyunk a bűnben, mint az ostor,
mely önmagát ostorozza, a hívet,
aki se vágynak, se észnek nem hódol.
Csak a fák nyirkos teste egyszerű,
a téli erdőn lengő szélkabát.
Az emberben akármilyen derű
csak elhinti a kísértés szavát.

Véget vetni ennek hogy lehetne?
Élet, küzdelem, örökös kudarc!
Mosolyogni fekete keretben,
mint elfeledett, settenkedő arc?
Az iszonyat, akár végtelen tér,
mint földön vívott túlvilági harc,
bárhová rejtőzz, folyton utolér.
Nyegle lélek, mondd hát, mit akarsz?