Imagini prețioase

 

kellett pár év,

hogy borostyánba zárjalak:

 

szép vagy, mint a kánikula és a

fagy

közötti felfoghatatlan távolság.

 

de én

a szépségtől, amit az idő úgy lát, mint

szeplőtelenséget,

 

óvakodom.

 

mások drága

képeket készítenének,

hamuból

gyémántot, én

négy érzékből formállak újjá. az agyamban alszol

elzártan,

mint egy hüvelyben. húsát mutató, beteg és

kutyaszerű.

 

ha valamikor hozzád értem,

a víz voltál, a part Vama környékén, egy borús napon,

 

meleg étel, statikus elektromosság, ősszel a várban,

herka,

másra nem emlékszem.

 

(…)

egy másik hangomon énekelsz,

és

a homokból női

fejet ásol elő,

amely szeret beszélni, egy csekket, amit nem tudok

kifizetni. Annabel Lee: te végigjárod

az erdőket,

és átszeled a vizeket,

amelyek szelíden választottak szét minket, vizek,

amelyek kitakarták a fényt,

és vizek, amelyek nem szakadtak meg.

 

a fiam egy

viaszból készült amulett volt,

 

akiről egyetlen férfi mesélt nekem,

 

te.

 

(...)

képzeld el, hogy sorolod bűneid, és a pap ráér, mondom:

 

vágj utat

a tönkretett gazdagságon,

az álnok városokon át

és országod asszonyain.

akiken arany szemfesték virít.

 

tőled

nemcsak egy gyereket kaphattam volna a hasamba,

de egy golyót is, egy öklöt, és kaptam is

 

akkor este, amikor a zajos röhögésed kioltotta a fényt

a babaszobában, és még egyet

 

az évek múltán,

amelyek alatt egyre fogyott az egészségem, a szavaim, a fiatalságom

 

kiszámíthatóan forog bennem –

mint egy kés.

 

Elfogadtalak, drága golyó, drága ököl,

drága keserű bánásmód,

ahogy valami

röhejes irodalmi díjat fogadsz el,

kijártam az iskolát, történelem és a valóság,

ami világunkat jellemzi, mindig más magasságban,

mint amin a himnuszt

éneklik:

szíven a kéz és halántékon a pisztoly.

 

Száva Csanád fordítása