E világon bánat nem ér, mert te, szívem, itt vagy nekem:
Örökélet vizével telt arany findzsa vagy te nekem,
Ülök, reám árnyat vető selyemsátor vagy te nekem;
Vétkem megtudd, úgyan megölj: szultán és kán vagy te nekem.
Tested ciprus avagy platán, színed atlasz franki földről,
Nyelved cukor, ajakid méz, fogaid mind igazgyöngyből,
Aranyba vont zománcedény szemed, rakva drágakővel;
Nagyértékű indiai rubint ékszer vagy te nekem.
E fájdalmat hogy viseljem, szivem kőből legyen talán?
Könnyem vérré változtatád, elmém, fejem hátrahagyám.
Új kert levél, új kertedben körös-körül rózsapalánk:
Körbejárlak csalogányként, csinos lugas vagy te nekem.
Szerelemtől részegedem: virrasztok én, szivem szunnyad;
Világot bár faljon világ, szivem reád éhes marad.
Kedves, mivel dicsérjelek, e világon szó nem akad;
Tengerhabból kiszökellő tűzparipa vagy te nekem.
Csak egy kortynyit beszélj velem: Szajat-Nova kedvese vagy;
Bűvöd földet rabul ejté, napsugárnál fényesebb vagy;
Jóillatú majoránna, kardamum és rózsaszál vagy,
Bíborszínű mezővirág, völgyi liljom vagy te nekem.
ZSIGMOND BENEDEK fordítása