[2015. április]
Nem találom, mert végleg elveszett.
A szomszédok szerint nem is létezett soha.
Nem látta az éjszaka, és a nappal se látta,
úgy tűnt el, mintha ezzel végképp
megoldódna észre sem vett hiánya.
Én is napirendre térhetnék már fölötte,
nem az első volt, nem is az utolsó.
Megtisztítom, mert én tudom, milyen volt,
azt is tudom, biztosan nem olyan már.
Látszólag jelentéktelen, látszólag láthatatlan,
apró kis pont a meg se festett tájban;
nem az a gond, hogy a többiek nem,
a gond csak az, hogy én láttam.
Tisztítom, tisztogatom, igyekszem elfeledni.
Elveszett, elmúlt, nincs neve.
Nézzétek meg jól: ahol én állok,
épp az a pont a hűlt helye.