A 200 éves,

ma már korszerűtlen Petőfi emlékének

„Bánt-e minket bár egy gondolat?” –

Óvatosan ilyen gondolat

Jut eszembe, de a gondolat,

Vagyis az igazi gondolat

Letácsol, hogy ez nem gondolat:

„Mi mondjuk meg, mi a gondolat

– Mondja az igazi gondolat. –

»Bántani…« – nos, ez nem gondolat!

Békés itt ma minden gondolat,

Hogyha bánt – már nem is gondolat.

Néha ugyan holmi »gondolat«

– S egy feszt kérdez az a »gondolat« – 

Azt hazudja, hogy ő gondolat,

De mi tudjuk, hogy nem gondolat,

Legfeljebb csak hamis gondolat.

Meggörnyedni »súlyos« gond alatt? –

Milyen undorító gondolat!

»Szabadság?« s más ilyen gondolat? –

Csupa fölösleges gondolat!

(S egy feszt kérdez az a »gondolat«...)

»Ágyban halni…« – ez már gondolat,

Pláne párnával a fej alatt –

Egy az isten, egy a gondolat:

Mi mondjuk meg, mi a gondolat,

Átvállalva minden gondodat!” – – –

„Bánt-e minket bár egy gondolat?” –

Óvatosan ilyen gondolat

Jut eszembe, és a gondolat,

Vagyis az igazi gondolat

Meggyőz, hogy ez nem is gondolat.

S mégis folyton bánt egy gondolat…