[Látó, 2012. november]

... sebekkel a karján jött iskolába, és amikor kérdeztük, hogy mi történt, semmit nem mondott, csak húzogatta a blúza ujját a kézfejére, merthogy az is tele volt a kis piros köröcskékkel, meg a csuklója és az ujjai is, úgyhogy erőnek erejével kellett megfogni és feltűrni a blúzát, és akkor kiderült, hogy az egész karja sebes, sőt, a hasa és háta is, sőt, a mellén is lehettek sebek, de persze ezt már csak Katuska mondta, a nagylány, aki inszisztált, hogy Sárát fel kell vinni az orvosi rendelőbe, meg kell nézze az orvos, ki tudja, mi lehet az, lehet, hogy ragályos vagy valami ilyesmi, mint a himlő, de nem himlő, szólalt meg Sára, és egyáltalán esze ágában sem volt felmenni a rendelőbe, nem megyek fel, utálom azt a nőt, de aztán mégis felmentek, mert matekóra jött volna, és Sárának nem volt házija, nincs semmi baj, okoskodott Katuska, ez nem azt jelenti, hogy hülye lennél, mintha Sárának fogalma se volna arról, hogy mik azok a kis piros dolgok a bőrén, és valószínűleg Sárának tényleg fogalma sem volt róla, hogy valójában mik ezek, valójában, tehát úgy, ahogy tíz év múlva egyszer csak fogalma lett róla, amikor elkezdett visszaemlékezni erre az időszakra, ami ezzel kezdődött, ezzel az orvosi rendelős sztorival matekóra helyett, Sárában kavarogtak a gondolatok, hogy mit mondjon majd az orvos néninek, főleg románul, nem tudok románul, nem tudom elmondani, hogy mi történt, jutott hirtelen eszébe a mentő gondolat, és Katuska már kopogtatott is a rendelő ajtaján, majd meg sem várva a választ, benyitott, sărămâna, és Katuska nagyon is jól tudott románul, úgyhogy elmagyarázta, hogy itt van a szegény Sárika, akinek valószínűleg rózsahimlője lehet, ilyen spéci, vajon nem kellene hazamenjen?, să nu fie cumva contagios, Sára csak sejteni merte, hogy mit jelenthet ez a szó, contagios, mert az orvosnő rezzenéstelen arccal lépett oda hozzá, egy pillantást vetett a lány csuklójára, és azonnal kiküldte Katuskát, Sára viszont ott maradt a ren­delőben az orvos nénivel, aki megkérte szépen a kislányt, hogy vegye le a blúzát, és majóra kellett Sárának vetkőznie, de az orvosnő keze puha volt, és végül is nem bánta, hogy le kellett venni a blúzot, mert az orvosi rendelőben meleg volt, nem mint az osztályteremben, és hagyta, hogy az orvos néni gyengéden megfogja a vállát, miközben a sebeket nézi, egy pillanatra mintha megállt volna az idő, el­tűnt az iskola a matekórával, csak a fehéren meleg rendelő maradt, az orvos néni puha keze, ahogyan megsimogatja a hátát, gyere, tisztítsuk egy kicsit meg a sebeket, jó?, mondta románul, és Sára nem értette pontosan, de tudta, hogy nem lesz baj, leült az orvosi ágyra, és hagyta, hogy az orvos néni fertőtlenítőszeres vattával nyomogassa a sebeket, nem kérdezett semmit, semmi olyat, csak azt, hogy milyen hangszeren van, la vioară, és kinél, la doamna profesoara Némethy, foarte bine, mosolyodott el az orvos néni, és tud-e gyakorolni a sebek miatt, nu foarte bine, válaszolt Sára, és a bal kezére pillantott, a csuklójára, az ujjbegyeire, úgy voltak a sebek, hogy pont ne tudjon hegedülni, o să treacă, csak rendszeresen ki kell tisztítani, be kell szépen kötözni, és nem szabad piszkálni, jó?, és Sára megértette, hogy minden rendben lesz, hogy minden jóra fordul, és fog tudni hegedülni, és minden rendben lesz, és az orvos néni bekötözte a sebeket, majd megkérdezte a nevét és hogy hányadikos, és azt mondta, hogy másnap menjen vissza, amikor csak akar, akár az óra közepén is, és beszélgethetnek, ha akarja, Sára szépen megköszönt mindent, és lement matekórára, és a matektanárnő nem mondott semmit, Sára nem kapott feketepontot a házi feladat miatt, pedig mondta, hogy nincs meg, nem baj, fiam, megcsinálod holnapra, mondta a tanár néni, és csóválta a fejét az egész tanári kar, amikor meglátták Sára himlőit, nem úgy a fiatal rajztanár, hát mi ez, Sári, mi a francot csináltak veled, óra után a tanáriba hívta a rajztanára, ott történt, ott az összes tanár előtt, a rajztanár nagyon mérges volt, és nem is neki mondta, hanem inkább a tanároknak, és Sárát valahogy nem zavarta, hogy ordibál, valahogy jó volt, pedig csak csúnya dolgokat mondott, hogy mindenki csak néz, és magasra emelte a kislány bal kezét, hát ez megtörténhet itt?, és hogy senki nem mond semmit, hát himlő ez?, és akkor odament a zenetanárnő, és azt mondta, hogy ez nem olyan ügy, hogy ez nem olyan család, hogy ebben az esetben nem lehet csak úgy, és mi ennél többet nem tehetünk, mint hogy vigyázunk rá, ameddig az iskolában van, és szerencsére elég sokat van az iskolában, és hogy már beszélt Némethy tanárnővel, és minden rendben lesz, nem kell cirkuszt csinálni, Gábor, érti?, és Gábor elhallgatott, és kivitte a tanáriból Sárát, na ide figyelj, ezek lököttek, és szinte mindenki lökött, akivel fogsz ebben a kurva életben találkozni, érted?, és Sára bólogatott, mert nem értett semmit, és szerelmesen nézett a rajztanár bácsira, írsz naplót, Sára?, Sára nem írt naplót, akkor mától fogva írjál, mondta a tanár bácsi, tessék, ezt a noteszt ma vettem, neked adom, rajzolj belé vagy írj, amit akarsz, lesz hozzá kedved?, és a notesz nagyon szép volt, kemény kötésű, halványsárga puha lapokkal, Sára szeretett volna beleírni meg rajzolni, az első lapjára írjuk fel együtt azt, és kitépte a kislány ke­zéből a noteszt, és nagybetűkkel odaírta, hogy TÉREY GÁBOR RAJZTANÁR, ESKÜSZÖM, HOGY SEBŐK SÁRA A LEGÉRTÉKESEBB SEBŐK SÁRA, AKI IGAZI LÁNY ÉS NŐ ÉS ANYA LESZ, BOLDOG ÉS SIKERES, ÉS MINDENKI, AKI BÁRMI MÁST MONDANA, AZ FASZSZOPÓ GECI, bocsánat, Sára, tudom, hogy nem szép dolog csúnyán beszélni, de ez lesz a házi feladat, hogy ezt még legalább tízszer lemásolod ide alá, ez a mottó, utána jöhet a naplóírás, érted?, nem kell senkinek elmondani, de te nagyon jól tanuld meg, a rajztanár elszégyellte magát, mert azért ennyire forradalmian mégsem kellene viselkednie, gyorsan megölelte a kislányt, majd otthagyta a folyosón, ott az ötödik osztályban, a zeneiskolában, az égővörös karikákkal a karján, a csuklóján, az ujjacskáin, a he­gedűs ujjakon, és eszébe jutott, hogy még mindig nem jött meg a fizetés, pedig kellene már a számláit rendeznie.