[2020. június]

---

ahol az élelemmel megrakott kosarakat húzták fel. Áramoltál
az örökös elvágyódás mezeje felé. Megállapíthatatlan volt, hogy
okozója vagy elszenvedője vagy a rajtam eluralkodó
elváltozásoknak,
amit egyesek a test, mások a lélek betegségének mondanak.
Egyszerre
bukkantatok fel, a tünetek engem, én téged nyomatékosítottalak.
A szél az éleket. Az árnyék a szakadékokat. A por a szomjúságot.
A félszigetet mesterségesen választották le a szárazföldről, így lett
a száműzetés tökéletes helyszíne. Nevének – hosszú tövis – egykor
a szenvedéshez lehetett köze, sokáig mégis ebbe kapaszkodtam.
Hiába tettünk végtelen sétákat rajta, csúcsában csak egyvalaki
fért el.
Neved ezalatt lett tűrésből türelem. Arra nem emlékszem,
végül melyikünk maradt ott. Maradt-e ott valaki egyáltalán?