„a gyerek hiányát úgy öleled, mint belső udvarukat a bérházsorok” (Izsó Zita: Házi áldás)
A fények megvilágítják a kitömött őzgidát. A lövedék helyét keresed, de a pettyek ragyogása érintetlen.
Nyári estéken a hálóing alá nyúlsz, kitapogatod a heget, és nem félsz, hogy az állatkölyök üvegszemével a sebhelyre láthat. A szakítás erejét érzed bőrödön, az eltávolított méhet. Ujjbegyeddel látod a varrás nyomait. Az axolotl halálán sírtál legutóbb.
