[2018. október]
Úgy helyezkedem el
a széken, amin alig lehet
elhelyezkedni, olyan kicsi,
támlátlan, billegő, hogy
valamennyire egyensúlyban legyek.
Nehéz így dolgozni, ki kéne cserélni
egy nagyobbra és stabilabbra...
Kihúzom magam, a képernyőre meredek,
és kihúzok minden oda nem illőt, nem egyszer,
félek, nem mindent, vagy oda illőt is.
A szöveg alakul,
alaktalanodik, nincs
végleges változat,
csak véglegesítendő.
Ami megingathatatlan:
a szék, amikor
leszállok róla,
már nem inog.