[2018. augusztus-szeptember]

---

EGYFELVONÁSOS DRÁMA


SZEREPLŐK:

TÖRÖK SZOFI – Babits Mihály özvegye, 49 éves
BÖHM ARANKA – Karinthy Frigyes özvegye, 51 éves
HARMOS ILONA – Kosztolányi Dezső özvegye, 58 éves
NYORTAI ADOLF – az ötvenes éveiben járó férfi


1. JELENET – BABITSÉK HÁZA – SZALON

Az esztergomi Babits-villában vagyunk. Babits Mihály Esti kérdés című verse szól gramofonról. Maga a költő előadásában. Aranka odamegy a gramofonhoz és lekapcsolja. Török Szofi visszakapcsolja a készüléket. Egy idő után Kosztolányiné is megelégeli, leveszi a tűt a lemezről. A szerkezet elé áll. Török Szofi fennhangon folytatja a verset.

BABITS MIHÁLY (felvételről)
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országuton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
TÖRÖK SZOFI
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

A szalonban egy asztal áll, körülötte székek. A szalonban található egy könyvesszekrény, egy íróasztal, egy heverő, egy tálalószekrény és egy fotel. Az ajtó és egy nagy ablak a teraszra nyílik, ahonnan ráláthatunk az esztergomi bazilikára. Fülledt nyáreste van.



TÖRÖK SZOFI Egyébként volt egy olyan érzésem, hogy bejönnek és meghallgatják, hogyan szavalom Babits versét.
KOSZTOLÁNYINÉ Bejönnek? Ki jönne be, drága Szofi?
TÖRÖK SZOFI Mihály meg a többiek.
BÖHM ARANKA Már megint ugyanaz a nóta.
KOSZTOLÁNYINÉ Se Mihály, se a többiek nem fognak bejönni.
TÖRÖK SZOFI Igazad van, Ilona. Én is ismerem a férjemet. Nyilván azért marad kint a teraszon, mert szemérmes.
BÖHM ARANKA Mindhárman tudjuk, hogy más oka van a távolmaradásának.
TÖRÖK SZOFI Szerinted is neheztel rám? Bizonyára nem tartja illendőnek, hogy háziasszonyi teendőim helyett produkálom magam.
BÖHM ARANKA Ha már a háziasszonyi teendőknél tartunk, mindjárt szomjan halok.





KOSZTOLÁNYINÉ Arankát az illendőség hidegen hagyja. Nem akarsz mindjárt meztelenre vetkőzni?
BÖHM ARANKA Ilona, még a te prűdséged miatt sem vagyok hajlandó megsülni.
TÖRÖK SZOFI Rátok sem ismerek. Miért nem ugrotok nekem, és véditek meg Dezsőt és Fricit? Illetlennek neveztem őket. Tessék ordibálni!
KOSZTOLÁNYINÉ Ne erőltessük ezt tovább! Szofi, nézd... Én annyira örültem a levelednek. Nem is jöttem, szinte repültem hozzád. De ez a szeánsz, vagy mi... egyre kínosabb. Nem is értem.
TÖRÖK SZOFI Milyen levél? Milyen repülés?
KOSZTOLÁNYINÉ Na jó! Ez már tényleg...
BÖHM ARANKA Hogyhogy milyen levél?
Aranka a levelet keresgéli a táskájában.
BÖHM ARANKA Levél, amelyben idehívtál, és azt ígérted, hogy átadod.



BÖHM ARANKA A Karinthy által írt, eddig meg nem jelent művet.
KOSZTOLÁNYINÉ Mutasd! Én is szakasztott ilyen levelet kaptam. Jöjjek ide az esztergomi házba... Babits titkos fiókjából előkerült Kosztolányi-kézirat... ünnepélyes átadás... ésatöbbi...
TÖRÖK SZOFI (nevet) Jó! De jó ez! (Nevet) Jaj, ez csak egy tréfa volt.
BÖHM ARANKA Te megőrültél?
KOSZTOLÁNYINÉ Tréfa?! Méghogy miféle tréfa?
BÖHM ARANKA Egy órája bohóckodom itt. Fogytán a türelmem.
TÖRÖK SZOFI Babitsnak nincs is titkos fiókja. Milyen regényes képzelgés. Én ilyet ugyan nem írtam. Lehet, Mihály akart ugratni titeket lányok.
KOSZTOLÁNYINÉ Pontosan tudjuk, hogy a levelet te írtad.
BÖHM ARANKA Ügyetlenül majmolva Babits írását.
TÖRÖK SZOFI Na, ezt kikérem magamnak! Én sosem másoltam Mihályt. Soha!
KOSZTOLÁNYINÉ Léteznek egyáltalán azok a kéziratok? Vagy csak a bolondját járatod velünk?
TÖRÖK SZOFI Hogyne! Ott lapulnak a könyvszekrényben.
BÖHM ARANKA Akkor mire várunk? Én az életemet kockáztatom éppen.
TÖRÖK SZOFI De, ti még nem is szavaltatok.
BÖHM ARANKA Elég volt a sületlenségből!
KOSZTOLÁNYINÉ Köszönjük a meghívást, de most mennünk kell.
TÖRÖK SZOFI Meghívást? Kicsit pirulok, hogy kikényszerítitek belőlem, de én nem titeket hívtalak meg. Tudjátok, hogy Babits és én mindig ven­dégszerető emberek voltunk. Hogy őszinte legyek, én csak Karinthyt és Kosztolányit akartam meghívni. De, Mihály meggyőzött, hogy nem sérthetjük meg a kedves feleségeket, meg hogy milyen jó móka lesz. Jó móka? Megbocsássatok, de szívesebben lennék most az ő társaságukban. Gondoltam, ha már így magunkra maradtunk, feldobhatnánk az estét egy kis verseléssel. Figyeljétek meg, hogy előbb-utóbb becsalogatjuk őket.
KOSZTOLÁNYINÉ Szofi, nem tudod őket becsalogatni.
TÖRÖK SZOFI Egyedül nem, de segíthetnétek.
BÖHM ARANKA Mi ez? Játék vagy téboly? Mindegy is. Nekem a kézirat kell. Engedély nélkül jöttem ide.
TÖRÖK SZOFI Vegyetek egy kis pogácsát.
BÖHM ARANKA Vetrik hadnagy hozott fel Zalaegerszegről. Ne nézz így rám, Ilona, igen, kitaláltad. A szeretőm.




TÖRÖK SZOFI Jaj, Mihály. Nem lenne szabad kint pöfékelni a teraszon. De Dezső és Frici beleviszi a rosszba.
KOSZTOLÁNYINÉ Nyilván Vetrik hadnagy érkezett meg Arankáért.
BÖHM ARANKA Nem. Az lehetetlen.
TÖRÖK SZOFI Szegény Frici, remélem nem sejti, hogy az a Vetrik vagy kicsoda a szeretőd.
BÖHM ARANKA Na jó, öntsünk tiszta vizet a pohárba.
TÖRÖK SZOFI Még csak az kéne! Hozok egy kis szekszárdit. Babits csak azt issza meg.
Török Szofi elindul a konyha felé, de az ajtóból visszafordul.
TÖRÖK SZOFI Ja, és még valami, Aranka. Ha kérhetem, ne ólálkodj a könyvszekrény körül.

2. JELENET – BABITSÉK HÁZA – SZALON – ESTE





BÖHM ARANKA Gondolom, a szomszéd volt az. Hol lehet a kulcs?
KOSZTOLÁNYINÉ Nyilván magánál tartja.
BÖHM ARANKA Azt hiszi, szórakozhat velünk. Zsarolás.
KOSZTOLÁNYINÉ Meglehet. Bár rebesgetik, hogy hónapokig kezelték valami idegszanatóriumban. Végül is, te vagy a pszichiáter. De az is elkép­zelhető, hogy valóban hisz abban, amit mond.
BÖHM ARANKA Ebben az esetben mihamarabb szembesíteni kell.
KOSZTOLÁNYINÉ De miért pont nekünk? Miért pont most? Akkor nem fogja odaadni a kéziratokat.
BÖHM ARANKA Megalkuvás. Képmutatás. Nem is tudom, miért csodálkozom rajtad.



KOSZTOLÁNYINÉ Mi ez? Robbanás vagy dörög az ég? Ádám egyedül van otthon.
BÖHM ARANKA Hány éves is a kicsike? Huszonöt? Harminc?
KOSZTOLÁNYINÉ Tudod, hogy beteg.
BÖHM ARANKA A fiaim a fronton vannak. Te meg csak azon aggódsz, hogy kettő vagy öt gint iszik meg ma este. Rátelepedsz, mint Dezsőre.
KOSZTOLÁNYINÉ Igazán hálás lennék, ha te, pont te nem szólnál bele, hogy milyen anya legyek.
BÖHM ARANKA Ilona, ugye nem kell engedélyt kérnem, hogy elmondjam a véleményemet. Az a baj, hogy nem hagyod felnőni.
TÖRÖK SZOFI (hat poharat hoz tálcán és egy üvegben vörösbort)
TÖRÖK SZOFI Nem mondom, hogy királyi lesz a vacsoránk, de a mai idők­ben... Amíg az öreg tyúk megpuhul a fazékban, koccintunk, és örömünket leljük a költeményekben.
BÖHM ARANKA Nem azért jöttünk ide, hogy szavalgassunk.
TÖRÖK SZOFI Aranka, ne ronts el mindent! Mondd el Frici egyik versét!
BÖHM ARANKA Én ugyan nem.
TÖRÖK SZOFI Ne kéresd magad! Lehet, hogy Frici csipkelődni fog, de a lelke mélyén büszke lesz rád.
Török Szofi kiszól az ablakon.
TÖRÖK SZOFI Kedves urak! Gyertek be koccintani! Még egy kis műsorral is készültünk.
BÖHM ARANKA Minek ez a komédia?
TÖRÖK SZOFI Tudom, hogy feszegetted a könyvesszekrény ajtaját.
BÖHM ARANKA Add ide a jogos tulajdonomat!
TÖRÖK SZOFI Megkapod. Úgy hiszem, igazán nem kérek sokat cserébe.
BÖHM ARANKA Miféle üzlet ez?
TÖRÖK SZOFI Semmilyen. Én csak szeretném, hogy együtt legyünk. Mindannyian. De te csak kapni akarsz. Gyorsan, nagyon gyorsan, különben elfogy Aranka türelme, és akkor baj lesz.
BÖHM ARANKA Igen. Türelmetlen vagyok. Mert sürgősen kell a pénz. Fogadok, hogy egy kiadatlan Karinthy még ma is megéri az árát. Sőt!
KOSZTOLÁNYINÉ Téged mindig csak a pénz érdekelt. Hogy minél több bőrt lehúzhass Friciről.
BÖHM ARANKA Legalább most ne moralizálj! A régi szeretőm javasolta, hogy hagyjam el Pestet, mert a deportálás ott fog kezdődni. A pénz most a szabadságot és életet jelenti. Azt hiszem, ezzel nem mondok semmi újat. Pedig ezek a mocskok vidéken kezdik. (Kosztolányinénak) Megkérdezhetem, hogy te miért nem hordod a sárga csillagot?
KOSZTOLÁNYINÉ Miért, te hordod?
BÖHM ARANKA Én nem. De én önkéntes munkaszolgálatra jelentkeztem mint segédorvos... Tudják, hogy nem vagyok evangélikus. Zalaegerszegen szorul a hurok.
KOSZTOLÁNYINÉ Nézd, Aranka. Körülöttem is szorul a hurok. Az, hogy harminc éve megtértem...
BÖHM ARANKA Megtértem!!!
KOSZTOLÁNYINÉ Áttértem, ha úgy tetszik, és ez egyre kevésbé érdekel bárkit is. Lehet, hogy holnaptól hordanom kell nekem is. Így jobb?
BÖHM ARANKA De Jézus, a megváltód megsegített! Jól mondom? Mindig tudtál helyezkedni. Templomba sose jártál, de az üdvösséget, köszönöd szépen, zsebre vágtad. De mindegy, nem is akarok erről beszélni.
KOSZTOLÁNYINÉ Ha szabad, annyit azért szeretnék reagálni, hogy én tényleg megtapasztaltam Jézus erejét az életemben.
BÖHM ARANKA Na persze, persze, persze...
TÖRÖK SZOFI Fejezzétek már be! A végén még elijesztitek őket. Nem tű­nik fel, hogy ránk sem hederítenek? Még koccintani sem jöttek be. Ez annyira szomorú, lányok. Úgy vártalak titeket. Hogy újra együtt leszünk. Mennyi emlék... Miért nem tudjuk jól érezni magukat, mint ők. Gyertek ide az ablakhoz! Itt diskurálnak a teraszon. Még Mihály is vidám. Magához képest.
BÖHM ARANKA Hát jó. Legyen. Diskurálnak. Vajon miről?
TÖRÖK SZOFI Karinthy le-föl járkál. Talán anekdotázik. Dezső pukkadozik.
KOSZTOLÁNYINÉ Nem. Frici bizonyára elpanaszolja, hogy a hisztéria egy olyan betegség, amit csak nők kapnak el, de csak férfiak halnak bele.
BÖHM ARANKA Szóval így? Akkor Dezső meg a Holdat nézi, vagy panaszkodik.
KOSZTOLÁNYINÉ Aranka!
TÖRÖK SZOFI Nem, nem... Dezső valami buta szerepjátékba kezdett. Me­gint... És Frici kontrázik rá. Minek mindig marháskodni. Jaj ne! Ezt utálom. Miért kell Mihályt ignorálni?
BÖHM ARANKA Csak nem elkomorult szegény Babits?
TÖRÖK SZOFI Ez nem vicc. Most miért kell brekegni? Ebbe az infantilitásba nem tudja követni őket. Miért kell kiszorítani? Hát ezeknek mindig demonstrálni kell, hogy ők ketten? Jaj, teljesen magába fordult. Tudom, mi jár magányos lelkében... (Szaval)
Nekem nem volt barátom…
Tőlem mindenki fut...
BÖHM ARANKA Kímélj meg! Én nem vagyok hajlandó még egy verset végighallgatni.
TÖRÖK SZOFI (szaval)
Társaim elkerültek
Mint idegen fiút
Idegent, megvetettet
Ki mindig mostoha
Kit senki sem szerethet
Nem is szeret soha...
KOSZTOLÁNYINÉ Huh... Ez, úgy tűnik, balul sült el. Akkor talán fejezzük is be.
TÖRÖK SZOFI Még csak az kéne! Szóljatok nekik!
KOSZTOLÁNYINÉ De mit mondhatnánk?
TÖRÖK SZOFI Valamit... Hogy figyeljenek Mihályra is. Hogy nem kéne visszaélni a vendégjoggal. Vagy ilyesmi. (Kinyitja az ablakot) Gyerünk!
KOSZTOLÁNYINÉ Dezső drágám! Kérlek, ne kuruttyolj ily hangosan! Nem, én ezt... Én nem!
BÖHM ARANKA (kikiabál az ablakon) Frici, maga neveletlen kamasz! Most azonnal hagyja abba a kukorékolást! Nőjön fel végre!
Böhm Aranka bevágja az ablakot.
BÖHM ARANKA Na most jobb?! Mindhárman savanyú képpel merednek maguk elé.
TÖRÖK SZOFI Tovább, tovább! Mi lesz már?
BÖHM ARANKA Akkor tovább! Dezső, máris rákezdett. Mint kisgyermek, vagy mint bús férfi, az neki mindegy is. A lényeg, hogy ő mily sokat kapott az élettől, de valami mégis hiányzik. Jaj, igen! Elvesztette a polgárjogát a mennyben! Bruhaha! Bruhahaha!
KOSZTOLÁNYINÉ Most a Vidám szomorú dalt gúnyolod? Hogy tudsz ilyen lelketlen lenni?
BÖHM ARANKA Én lelketlen? Lélek... Szentlélek... Polgárjog a mennyben... És? Nézz körül! Könyörgöm! Gyilkosok! Gyilkosok!
Török Szofi kifelé figyel.
TÖRÖK SZOFI Csssss! Most végre ráfigyelnek!
KOSZTOLÁNYINÉ Az ami most van, az ellentétes Jézus akaratával. Érted, Aranka?
BÖHM ARANKA Fúj!
TÖRÖK SZOFI Nem fogom hagyni, hogy elriasszátok őket. Kiviszem nekik a bort. Ti addig terítsetek meg, ha kérhetem.
Az ablakon át látjuk Török Szofit.
TÖRÖK SZOFI Szép kis dolog a hölgyeket így magukra hagyni, mondhatom! Méghogy én? (Nevet) Mongolul? (Nevet) Szét fogom kürtölni... Bizony, bizony! Holnap bemegyek a Nyugat szerkesztőségébe és szétkürtölöm! (Nevet) Szerinted félti ázsióját? Talán mégsem kéne Arisztotelészt gúnyolni.
Kosztolányiné teríteni kezd, Aranka bort tölt magának.
BÖHM ARANKA Micsoda cirkusz! Ennek nem lesz jó vége.
KOSZTOLÁNYINÉ Nem hallottad? Terítsünk meg!
BÖHM ARANKA Miért nem mész haza?
KOSZTOLÁNYINÉ Az lesz a legjobb, ha hat személyre terítünk.
BÖHM ARANKA Minek neked egy titkos Kosztolányi-mű?
KOSZTOLÁNYINÉ Szépen kérlek, ne kötözködj Szofival!
BÖHM ARANKA Valld be, hogy neked is a pénz kell.
KOSZTOLÁNYINÉ Nem vagyunk egyformák, Aranka.
BÖHM ARANKA Erre igyunk!
KOSZTOLÁNYINÉ Dezső és az ő művei felbecsülhetetlenül értékesek számomra. Letennéd végre a poharat és segítenél?
Böhm Aranka kényszeredetten segíteni kezd.
KOSZTOLÁNYINÉ Az életemet abba akartam önteni, hogy ő kiteljesedjen.
BÖHM ARANKA Miért, szerinted a te erőfeszítéseid nélkül... Ugyan, Kosztolányi életműve, az ő életműve. Tökéletesen független tőled. Valljuk be, elárultad önmagad, Ilona. Pedig mennyit piszkáltalak, hogy menj vissza a színházba. Járd a saját utadat.
KOSZTOLÁNYINÉ Én úgy gondolom, hogy nem árultam el önmagam. Dezső előtt az önmegvalósítás volt a legfontosabb a számomra. Sőt, az önmegvalósítás volt az én bálványom. De a szerelem... A család megváltoztatta a prioritásokat. Érted? Ez is egy szakasz volt. Az önátadás periódusa. És én Dezsőnek az alkotótársa voltam.
BÖHM ARANKA Tudod, ez olyasmi, amit az ember nem mondhat önmagáról.
KOSZTOLÁNYINÉ Mi együtt találtuk ki a történeteket. A karaktereket. Mi több... Sokszor én magam... Dezső meg tökéletesen papírra vetette.
BÖHM ARANKA Ezt neki kellett volna a világ tudomására hozni. De, ő hallgatott. Kosztolányi mondhatta volna: Gyerekek, az Édes Anna karakterét a feleségem találta ki. Ez van. De az, hogy te lenyilatkozod, most, hogy már nem él a férjed, hogy te, te, te, mi mindent ki nem találtál, egy­szerűen kinevetnek.
KOSZTOLÁNYINÉ Mindegy is, ki mit gondol, az, hogy te mit gondolsz, végképp nem érdekel.
BÖHM ARANKA Az identitásodat illúziókból építed fel, az, ahogy fontoskodsz, az nevetséges... szánalmas.
KOSZTOLÁNYINÉ Nyolc éve halott. Sajnos az életem már nem az önátadásról szól. Hanem az önmagam meghaladásáról. Ahogy élek, amin nap nap után átmegyek... nem is tudom... csak Istennel lehet végigcsinálni. Szeretném túlélni ezt az egész szörnyűséget úgy, hogy közben nem tö­rődöm azzal, ki vagyok, csak arra fókuszálok, kié vagyok.
BÖHM ARANKA Íme, Ilona, Isten gyermeke. Hagyd a dajkameséket! Mikor köszönthetlek végre a felnőttek világában?
Török Szofi vidáman bejön a teraszról.
TÖRÖK SZOFI Jaj, de fülledt ez a szoba. Kint sokkal kellemesebb.
BÖHM ARANKA Tudod mit? Kimegyek. Legjobb lesz, ha én is kimegyek.
TÖRÖK SZOFI Bár a szél feltámadt.
BÖHM ARANKA Nem baj. Vágyom a férfitársaságra.
TÖRÖK SZOFI Az a baj, hogy túl sok a szúnyog.
Böhm Aranka kilép a teraszajtón.
BÖHM ARANKA Uraim, remélem, engem is megnevettetnek ma este.
Böhm Aranka az ablakból visszaszól.
BÖHM ARANKA Nocsak, nocsak, de hisz itt nincs senki. Szofi! Hogy lehet ez? Mintha a föld nyelte volna el szellemes társaságodat.
TÖRÖK SZOFI A fiúk hoznak egy kis meggyet. Hurrá, lesz desszert is. A szomszédnak csodás meggyeskertje van.
BÖHM ARANKA A köhögős szomszédnak?
TÖRÖK SZOFI Köhögős? Nem. Andrejev. (Kosztolányinénak) Baj van? Mi ez a gyászos hangulat? Ne féljetek, hamar megjárják. Addig is mutatok nektek valamit. (Török Szofi a tálalószekrény tetejéről egy ládikót vesz le) Ettől, garantálom, fel fogtok dobódni. Van itt nekem egy ládikóm. Egy kincsesbányám. Itt őrzök néhány relikviát.
Török Szofi kivesz valamit, és a háta mögé rejti.
TÖRÖK SZOFI Ki találja ki, hogy mi van a kezemben?
BÖHM ARANKA Remélem, a kéziratok.
Török Szofi egy régi búgócsigát vesz elő a háta mögül.
BÖHM ARANKA Egy vacak búgócsiga? Mi jöhet még?
TÖRÖK SZOFI Ha Karinthy nálunk volt, ezt bizony mindig a kezébe vette. Nézegette, forgatta, pörgette.
Török Szofi leül az asztalhoz, és működésbe hozza a búgócsigát. A búgócsiga BÚGÓ hangját hallgatják, míg az egyre lassabban pörög, és végül megáll.
TÖRÖK SZOFI Nincs kedvetek kipróbálni?
Nem kap választ.
TÖRÖK SZOFI Nincs. Nem baj. Van itt más is. Hová is tettem? 1928 körül készülhetett. Csiribí csiribá... kép a nyugatos lányokról.
Egy fényképet vesz elő a dobozból. Senki nem mozdul, hogy megnézze a képet.
TÖRÖK SZOFI Hahó! Senkit nem érdekel boldogult ifjúsága?
Török Szofi nem adja fel, lelkesen folytatja.
TÖRÖK SZOFI Tökéletesen emlékszem arra az estére, amikor ez a fénykép készült. Igen. Itt álltunk az ablaknál. Aranka középen. Így! Itt ült Mihály... nem is itt, hanem ezen az oldalon. Vele szemben Dezső. Épp felolvasott... A gyerekek a kertben voltak. Zsiványkodtak. Frici lencsevégre akarta kapni őket. Látom magam előtt, ahogy belépett, kezében a fény­képezőgéppel. Emlékeztek, hogy szerette a modern műszaki újdonságokat? De nem is ez a lényeg... Belépett és azt mondta... Aranka, mi legyen? A maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket. Jaj, hogy nevettünk.
BÖHM ARANKA Én nem nevettem.
KOSZTOLÁNYINÉ Ez igaz.
TÖRÖK SZOFI Sosem felejtem el... Mi legyen? Mi legyen? – ismételted gúnyosan. Csináljon már egy képet rólunk, maga marha! Nézzétek, itt a kép.
BÖHM ARANKA Ő meg mondta, hogy nem. Leült Dezső mellé, és ezt az átkozott búgócsigát forgatta...
KOSZTOLÁNYINÉ De te addig nyúztad, amíg végül csak elkészült a fénykép. Mutasd!
Kosztolányiné felveszi a szemüvegét. Mindhárman a képet nézik.
TÖRÖK SZOFI Látod, Aranka, milyen jól áll neked, ha mosolyogsz? Ilona, milyen fenséges vagy ebben a kalapban.
BÖHM ARANKA Milyen elégedettek voltunk.
KOSZTOLÁNYINÉ Dehogy! Dehogy voltunk elégedettek. Szenvedtünk és a változásban bíztunk, hogy jön valami, ami igazán boldoggá tesz. Ám az idő a végtelen gyötrelmet hozta el.
BÖHM ARANKA De legalább nem vagy olyan kövér, mint akkoriban. Jó a diétád.
KOSZTOLÁNYINÉ Aranka! 1944-ben ez több, mint ízléstelen. Nem gondolod?
TÖRÖK SZOFI Lányok, lányok, nehéz veletek szárnyalni. Ilona, segíts! Már csak egy vers menthet meg minket.
KOSZTOLÁNYINÉ (szaval)
Még ég a lámpa is,
még bort is töltenek,
még meleg a szoba,
de én már elmennék.
Derék mulatság volt,
vér folyt és könny is folyt,
édes vér és sós könny,
s most csak ismétlődnék.
Kit csókoltam meg itt,
kire haragudtam?
Mindent elborít most
cigarettánk füstje.
Ismerem az ízét,
a színét, a szagát,
a sok tapasztalás
gazdag koldussá tett.
A tavasz: zöld festék.
A nyár: forró higany.
Az ősz: esőköpeny.
A tél: fagy és fűtés.
Nem mondom, nem lenne
unalmas se talán.
De minek maradjak,
hisz láttam a javát?
Bocsássatok meg ti,
kik még tartóztattok.
Nekem már elég volt,
lassan hazamennék.
Böhm Aranka elgondolkodva forgatja kezében a búgócsigát.
TÖRÖK SZOFI Miért kellett éppen ezt a verset választanod?
KOSZTOLÁNYINÉ Ádám már biztosan aggódik. Szofi, igazán hálásak vagyunk neked, hogy összehoztad ezt a találkozót, és átadod a műveket. Ezekben a vészterhes időkben, a mi idegeink is...
TÖRÖK SZOFI Nem. Ti mindig is utáltatok engem. Csak érdekből... De, mindegy.
KOSZTOLÁNYINÉ Ugyan már...
TÖRÖK SZOFI Pontosan tudom, hogy kibeszéltetek a hátam mögött. Miszerint csak érdekből mentem Babitshoz, hogy befurakodjak az irodalmi életbe. Micsoda koholmány. Valójában nem a centrumba, hanem a perifériára kerültem.
KOSZTOLÁNYINÉ Jól van. Jól van.
TÖRÖK SZOFI Nincs jól. Én annyira szeretem Babitsot, hogy elviselem az árnyékot, amit rám vet, csak hogy a közelében lehessek.
BÖHM ARANKA Kár hőzöngeni. Sokkal ritkábban kerültél szóba, mint gondolod.
Aranka sokatmondóan mosolyog.
KOSZTOLÁNYINÉ Megindító, hogy itt minden olyan, mint régen. A szoba, a kert...
TÖRÖK SZOFI Mindig is gyűlöltetek nálunk lenni. Feszengtetek. Megfulladok.
Török Szofi megtántorodik. Böhm Aranka és Kosztolányiné a segítségére sietnek.
KOSZTOLÁNYINÉ Szofi, jól vagy? Várj! Segítek!
TÖRÖK SZOFI Mindjárt visszaérnek, ugye? Ez az üresség bennem... körülöttem...
BÖHM ARANKA Igyál egy kis bort.
TÖRÖK SZOFI Olyan megalázó erőltetni, hogy maradjatok. A kulcs Babits fiókjában van. Mindjárt odaadom. Szerettem volna, ha megadjuk a módját. Úgy mégis ünnepélyesebb lett volna. De nincs jelentősége. Aranka, ott a bal oldalon, húzd csak ki a fiókot!
Böhm Aranka megpróbálja kihúzni a fiókot.
BÖHM ARANKA Ez nem nyílik.
TÖRÖK SZOFI Dehogynem! Na, várj, majd én. Szédülök.
Török Szofi a bútorokba kapaszkodva az asztalhoz támolyog.
BÖHM ARANKA Frici, remélem, valami vicces, vérbő színdarabot írt. Rögtön lenne rá vevőm.
Török Szofi megpróbálja kinyitni a fiókot.
TÖRÖK SZOFI Nem. Nem vicces színdarab, hanem egy kisregény. A címe: Aknarab.
KOSZTOLÁNYINÉ Aknarab... Aknarab... És miről szól? Olvastad?
TÖRÖK SZOFI Igazság szerint a bé előtt van egy pont. Egy pontocska.
KOSZTOLÁNYINÉ Ez nem egy anagramma? bé..a..ara... Bé Aranka... BÖHM Aranka...
BÖHM ARANKA Micsoda?
TÖRÖK SZOFI Igen, rólad írt. A kézirat címe: bé pont Aranka.
BÖHM ARANKA Micsoda arcátlanság! Szóval kiteregeti a szennyest a gazember. Mindegy, nem érdekel. Jelenjen csak meg. Hidegen hagy, ha gyűlölnek. De a pénz, az meglesz.
TÖRÖK SZOFI Tessék, itt a kulcs.
Török Szofi egy kulcsot nyújt Böhm Arankának.
BÖHM ARANKA Nem lenne egyszerűbb, ha te adnád oda azt a dossziét?
TÖRÖK SZOFI Egyszerűbb lenne, de én azt szeretném, hogy te keresd meg.
Böhm Aranka elveszi a kulcsot Török Szofitól, és kinyitja a könyvesszekrényt.
BÖHM ARANKA Persze, játsszál csak az idegeimmel...
Böhm Aranka vadul keresgélni kezd a könyvesszekrényben.
BÖHM ARANKA Ez mi? Ez nem az..
TÖRÖK SZOFI Nem az idegeidet akarom borzolni. Csak reménykedem...
BÖHM ARANKA Arany János, Tolsztoj... Byron...
TÖRÖK SZOFI E műalkotásokat érintve bárcsak belátnád...
BÖHM ARANKA Horatius... Thomas Mann... Van itt minden... Csak amit én keresek...
TÖRÖK SZOFI Bárcsak belátnád, hogy a művészet, amit mindig is becsméreltél... életet menthet.
BÖHM ARANKA Én nem becsméreltem.
TÖRÖK SZOFI Miért mondasz olyat, amit magad is csak szemlesütve mersz kiejteni a szádon?
BÖHM ARANKA Most tényleg pakoljam ki az egész könyvszekrényt?
TÖRÖK SZOFI Hányszor kellett végighallgatnom gőgös eszmefuttatásodat, mely szerint elképzelhető, hogy egy műalkotás befogadása hatást gyakorol a befogadóra, de érdemi változás nem történik a személyiségében.
Böhm Aranka egyre szenvedélyesebb pakolja ki a könyveket a könyvesszek­rényből.
KOSZTOLÁNYINÉ (Böhm Arankának) Finomabban! Ez túlzás! Még a végén...
TÖRÖK SZOFI Én próbáltam elegáns maradni és hallgatni, de belül mindig fájt, ahogy minket és hivatásunkat leértékelve ecseteled, hogy a lélektan sokkal hatékonyabb.
BÖHM ARANKA Pontosan! Mélyre ás. Segít elvégezni egyfajta belső munkát... legbelül, hogy az ember képes legyen valóban formálódni.
TÖRÖK SZOFI De hol marad a magasság? A szabadon szárnyaló emberi szellem?
BÖHM ARANKA Nagyon ajánlom, hogy megtaláljam...
KOSZTOLÁNYINÉ Isten nélkül lehetetlen újjászületni.
TÖRÖK SZOFI A művészet az embert nemcsak testnek és léleknek tekinti, hanem szellemi lénynek is, a teljes ember próbálja megszólítani. És erre képes is.
BÖHM ARANKA Ha valóban így gondolod, akkor hajrá, dolgozz, csináld! Nem volt még elég a bölcselkedésből? Egyszer, mikor még nemcsak okoskodtál, azt mondtad nekem, hogy a vers, mint egy sikoly, egy szavakba strukturált sikoly tör elő belőled. Hát már sikoltani sem tudsz? Te voltál a reménységem, hogy te majd megmutatod. Bárcsak lettél volna jobb költő, mint Babits. Bárcsak megmutattad volna minden nő nevében. De még nem késő! Szedd össze magad! Sikíts! Sikíts!
Aranka sikítozik.
KOSZTOLÁNYINÉ Aranka, megint eluralkodik rajtad a hisztéria. Korunk népbetegsége.
BÖHM ARANKA Csodálkozol? Én tudom, hogy mi az a hisztéria. Freudnak hála. (Gúnyosan) Freud és az ő korszakalkotó diagnózisa. Szerinte morálisan is alacsonyabb rendűek vagyunk, mint a férfiak. A világot hím­nemű egyedek irányítják. A világunkat, ami épp porig ég. Erre tellett a felsőbbrendű férfierkölcsiségből? Ahelyett, hogy fellázadnánk, egyesek alakoskodnak, mint te is, Szofi. Nézz magadra! Mindig is fiúnak öltöztél. Fiúként mozogtál és gesztikuláltál. „Én nem is nő vagyok, ez csak egy tévedés" – mórikáltad magad. Csak fogadjanak be az urak. Valójában leereszkedően fölényeskedtek veled is. Magasröptű filozofálásod közben is csak kékharisnyának gondoltak.
KOSZTOLÁNYINÉ Aranka, nem is tudtam, hogy felcsaptál feminista agitátornak.
BÖHM ARANKA Miért kell felcímkézni mindenkit? Inkább értsd meg, hogy tényleg rohamot kapok attól, ha bárki felvázol egy gúnyrajzot rólam, majd fekte tussal kihúzza a kontúrt.
Az ablakon át a távolból fényeket látunk meg. Böhm Aranka és Kosztolányiné a könyvek között keresgél.
TÖRÖK SZOFI Nézzétek! Fények a kert végében. Jönnek! Jönnek! Ugye megmondtam, ha jók leszünk, akkor hamarosan visszatérnek hozzánk. Behozom a levest. Aranka, most össze kell szedned magad. Nehogy kiabálj, vagy ilyesmi.
Az üres levesestálból a merőkanállal a levegőt szervírozza fel a tányérokba.
TÖRÖK SZOFI Kellemes, meghitt miliő. Szelíd, emelkedett társalgás. Ilonám, kérsz egy kis zellert? Gyertek, üljünk asztalhoz!
Böhm Aranka odarohan Török Szofihoz, és elkezdi rázni az asszonyt.
BÖHM ARANKA Torkig vagyok! Érted? Ne játszd itt az idiótát! Pontosan tudod, hogy meghaltak.
TÖRÖK SZOFI Mihály, gyere be! Aranka képtelen disztingválni.
BÖHM ARANKA De nem jön be, mert meghalt! Három éve meghalt.
TÖRÖK SZOFI Miről beszélsz? Megbolondultál?
BÖHM ARANKA Arról beszélek, hogy őrült vagy!
KOSZTOLÁNYINÉ Meghaltak! Szofi, mind meghaltak!
Török Szofi kitépi magát Böhm Aranka karjaiból.
TÖRÖK SZOFI Dezső! Frici! Gyertek már be! Kihűl a leves! Mihály! Kérlek! Könyörgöm, én ezt nem bírom! Babits Mihály! Nem... ez lehetetlen. Miért kellett...
Török Szofi leveti magát a heverőre és sír. Kosztolányiné Török Szofihoz lép, és megpróbálja megnyugtatni az asszonyt.
KOSZTOLÁNYINÉ Jól van. Tudom. Ssss! Minden rendben lesz.
BÖHM ARANKA Igen, a gyászmunka fájdalmas, de szükségszerű.
TÖRÖK SZOFI Átkozott boszorkányok! Mindent tönkretettetek. Hagyjatok békén!
Kosztolányiné elkezdi visszapakolni az étkészletet a tálalóba. Böhm Aranka tovább keresgél a könyvesszekrényben.
TÖRÖK SZOFI Pedig én mindent megpróbáltam. Teljes szívemből hittem benne. De ti egy kicsit sem segítettetek.
BÖHM ARANKA Jobb lett volna, ha nyílt lapokkal játszol.
TÖRÖK SZOFI Azt hittem, ha itt lesztek... Így együtt mi hárman... A versekkel... Az emlékekkel visszacsalogathatjuk őket... Cserbenhagytatok. Ennyi!
KOSZTOLÁNYINÉ Nem kényszeríthetsz arra, hogy okkult praktikákhoz asszisztáljunk.
BÖHM ARANKA Ugyan már, ne légy babonás. Se praktika, se rimánkodás nem hozza vissza őket.
TÖRÖK SZOFI (Böhm Arankának) Te még egy verset sem voltál hajlandó elmondani.
BÖHM ARANKA Ha lenne értelme, én táncolnék, zsonglőrködnék neked. De, ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudom megváltoztatni a megváltoztathatatlant.
TÖRÖK SZOFI Te az első perctől... Az első pillanattól kezdve csak gáncsoskodtál. Neked minden. Nekem semmi.
BÖHM ARANKA Jó, tessék! Akkor szavalok. Tessék!
TÖRÖK SZOFI Nem! Késő!
BÖHM ARANKA Eszperente eszmecsere.
KOSZTOLÁNYINÉ Micsoda?
BÖHM ARANKA E remekbe szedett versem
Mely elevenen evez nyelvem erezete felett
Ej, de elegem lett
Belem renyhe
Megyek, eszem elvesztettem
Engedjetek, engedjetek!
KOSZTOLÁNYINÉ Te, te megátalkodott gúnyolódó! Ilyen pocsék verset Frici sosem írt volna.
BÖHM ARANKA Török Szofi. Görög Ilona. Van itt minden... Perzsa Aranka nem költhet verset?
TÖRÖK SZOFI Perzsa Aranka. Felőlem...
Török Szofi az asztalhoz lép, és megpörgeti a búgócsigát.
BÖHM ARANKA Ha én nem vagyok elég jó költő, akkor... Kosztolányi Dezső: ...
Kosztolányiné közbevág.
KOSZTOLÁNYINÉ Te csak ne szavalj Kosztolányit! Te csak hagyd békén Dezsőt!
BÖHM ARANKA Gyerekes és szánalmas, hogy mindenki a férje versét szavalja. Nem tudok ilyen kicsinyes lenni.
KOSZTOLÁNYINÉ Semmi közöd Kosztolányihoz.
BÖHM ARANKA A verseit nem neked írta. Még csak nem is hozzád írta.
Böhm Aranka feláll az asztal tetejére, és patetikusan részleteket szaval Kosztolányi Dezső Röpima című verséből.
BÖHM ARANKA (szaval) Ő a sebes, fényes láng. Mária
Engem szeret a földön. Mária...
KOSZTOLÁNYINÉ Azonnal fogd be a szádat!
BÖHM ARANKA ...gyerekkorom ábrándja. Mária
az ifjúságom láza. Mária
az ötven évem díja. Mária
dicsőségem babérja. Mária
...anyám, leányom, húgom. Mária
múltam, jövendőm együtt. Mária...
KOSZTOLÁNYINÉ Ezt egy percig sem tűröm!
BÖHM ARANKA ...a lelkem felesége. Mária
áldott a földi nők közt. Mária
KOSZTOLÁNYINÉ Tudom, miért kínzol! Mert irigyelsz!
BÖHM ARANKA ...lásd, vége sincs e versnek. Mária
mert mindig ujra kezdem, Mária,
oly hosszu már ez ének, Mária,
mint végtelen szerelmem, Mária.
KOSZTOLÁNYINÉ Irigyelsz Kosztolányiért, aki a játszótársam volt. A szövetségesem. Ez fáj, ugye?
Kosztolányiné sírva fakad.
BÖHM ARANKA Hűséges voltál, és mi lett a hála? Büszkén jártál, és fennen hordtad az orrodat. Ó, a ti híres, tökéletes házasságotok! Émelyí­tő cukormázzal leöntve.
KOSZTOLÁNYINÉ Megbotlott. Elbukott.
BÖHM ARANKA Az egész cifra poklot leleplezte, lehányta.
KOSZTOLÁNYINÉ Haldoklott. Nem volt beszámítható.
BÖHM ARANKA Ha lett volna ereje, egy cseppnyi ereje, nyomban elvált volna tőled. Mégis őt magasztalod. Önérzet? Semmi! Miért is? Mert te nem vagy önálló entitás.
KOSZTOLÁNYINÉ Te nyomorult! Gonosz vagy! Gonosz... Frici évtizedekig eltartott. Kilógott a bele, annyit dolgozott, hogy te minden új szezonban a legcifrább ruhákban grasszálhass Pesten és Budán. Temérdek pénzért taníttatott. Még Bécsben is, hogy büszkélkedhess doktori címeddel. Magánpraxist is nyittatott neked. Persze megalázó kölcsönök­ből, ahová senki sem járt.
TÖRÖK SZOFI Kicsinyes perszónák!
BÖHM ARANKA Igenis, voltak pácienseim.
KOSZTOLÁNYINÉ Remélem, a kezeléseidbe senki sem halt bele.
TÖRÖK SZOFI A vendégségnek vége!
KOSZTOLÁNYINÉ Elviselte a nyílt hűtlenkedéseidet és az állandó megaláztatást.
BÖHM ARANKA Bárcsak betoppanna Frici. Frici! Fogja pártomat most az egyszer!
TÖRÖK SZOFI Halott. Meghalt.
BÖHM ARANKA Mondja meg ezeknek, hogy sosem tudott rám unni. Dörgölje az orruk alá, hogy büszke volt rám. A szépségemre. A bujaságomra.
TÖRÖK SZOFI Azonnal hagyd abba! Elszalasztottad a pillanatot.
BÖHM A