[Látó, 2006. április]  

úgy vagyok itt
mint egy
égve felejtett
égő a hullaházban
ámulni gyermekként
nem tudok már
napjaim eseménytelenek
emléktelenek
dátum nélküliek
nyomot hagyni
nyomnak lenni
az írópapíron
éjlevél hull
éjszakámba feketén
mint egy
gyászjelentés