A legrosszabb pillanatokban elindul
a távolodás. Valakik viharmezőkben
fürdetik csontjaik, valakik az évszakok
közt meghúzzák a határt. Általában
kinevet, akitől kérdezni szoktam,
nehéz komolyan venni azt, aki
bohócnak született. Futok egy
idegen táj felé, amit majd évekkel
később felidézni fogok. A szavak
kényelme, egy szoba lehetőségei,
ez a délután, amit majd megjegyez
valaki.

A legrosszabb pillanatban indul el
a távolodás, mozdulnak egymás
felé a sosem látott síkok. Én nem
fogok itt maradni, nem marad
senki itt, ahol én vagyok.