Bús életünk mesés bölcsője, tenger:
tebenned nőtt fel rusnya és idétlen,
legősibb ősünk, messzi ősidőkben,
mikor nem szennyezett be még az ember;

innen mászott kalandvágyón a földre,
sok milliónyi éve, kacska lábán,
és lett belőle végül Mister Ádám,
hogy a világot hatalmába törje.

Mért nem maradt habjaid közt örökre?
Ha durva lábát nem teszi a rögre,
ma tisztább vagy, és bolygónk színe kék,

nem omlik annyi vér és könny a földön,
nincs AIDS, se adóhivatal, se börtön,
de több az erdő, fényesebb az ég.