Látó, 2010. augusztus-szeptember

E komédia szereplői képzelt alakok, a valóságban nem élnek, s nem is éltek soha – ha mégis valaki magára ismerne, perelje be a szerzőt. Vagy változtassa meg éltét.

Kis Helén, egészségügyi segédeszközök ügynöke
Bukovszki Levente, egészséges fiatalember, nem beszél
Zöld Gizella, depressziós fizikatanárnő
Felleg Béla, költő
Fellegné Dénes Dalma, a költő neje
Tibi, számítógép-karbantartó, netszkeptikus kereskedelmi spicli
Széles Soma, szabadúszó színész, nemzetihiphop-énekes, a helyi focicsapat drukkertáborának fizetett szervezője
Czukor Réka, a költő szeretője

Történik egy sós vizes elektrolízis szalonban, most.

HELÉN (székeket, tálakat rendez, a tálakba vizet tölt, sót szór) Gyorsan, gyorsan, szivi, mindjárt itt vannak.
LEVENTE (a közönségnek pózol, nézelődik, aztán mintha ismerőst venne észre, integet, csókot hint, elszégyelli magát, kiderül, hogy viccből stb., a lényeg, hogy minden porcikájával érezteti: imádja a szereplést)
HELÉN (próbál Levente látóterébe kerülni, sikertelenül) Édes Leventém, ne most! Majd csak azután kell produkálnod magad, miután a terepet előkészítettük. Nem te tetted el valahová az elektromágneses expandereket?
LEVENTE (meg se hess, tovább mórikál a közönségnek)
HELÉN (mindazokat a mozdulatokat, amelyeket Levente a közönségnek produkált, szóról szóra elismétli Leventének) Hé! Itt vagyok! Itt vagyok, tőled két centire, és az expandereket keresem!
LEVENTE (továbbra is meg se hess, játék a közönség felé, megkérheti, hogy két ember cseréljen helyet, kihúzhatja hirtelen valaki alól a széket, ha igen, akkor kifogja a vendéget, mielőtt leesne stb.)
HELÉN (Levente felé fordulva megismétli mindazt, amit Levente csinált, de ezúttal fordított sorrendben)
Belép Zöld Gizella, Helén és Levente nem veszik észre, Gizella elveszetten né­zelődik.
GIZELLA Jó napot kívánok. Jó napot kívánok. Jó...
HELÉN Szia! A termékbemutatónkra jöttél, ugye?
GIZELLA Ööö... sz-sz-szervusz (Táskájában kotorászik), tessék mondani, jó helyen járok?
HELÉN (gesztus Levente felé, miféle zakkant nő lehet ez) Miben segíthetek, kedvesem?
GIZELLA (előhúz egy meghívót, remegő mozdulatokkal próbálja kisimítani, mielőtt odanyújtaná Helénnek) Ööö... ide jöttem...
HELÉN (rápillant a meghívóra, nem veszi át) Hát, persze hogy jó helyen jársz, hadd mutatkozzam be gyorsan: Kis Helén vagyok, PR-szakértő és termékbemutató, és, neked megsúgom, másodéves hallgató az európai tanulmányok szakon.
GIZELLA (visszagyűri a meghívót a táskájába) Ööö... örvendek, Zöld Gizella, fizikatanárnő. (Bátortalanul Leventére pillant, várja, hogy vele is bemutatkozzanak egymásnak, ha már itt így megy.)
HELÉN (követi Gizella pillantását, észbekap, integet Leventének, hogy tűnjön el)
LEVENTE (észreveszi Helént. Utánozza mozdulatait. Majd visszafelé utánozza mozdulatait)
GIZELLA (tátott szájjal bámulja őket)
HELÉN (lenyomja Leventét egy székre, a közönség közé) Bocsáss meg, Gizi...
GIZELLA Gizella...
HELÉN Ó, bocsáss meg, kicsit nagy a felfordulás, én is éppen most érkeztem, tudod, kurzuson voltam, de mindjárt kezdünk, addig is, míg a többiek is itt lesznek, foglalj helyet, kérlek...
Belép Fellegné Dénes Dalma, utána, kissé kelletlenül, Felleg Béla.
HELÉN Dalma! Éppen jókor! (Három puszi Dalmának, egy percig zavartan néz Bélára.)
DALMA Szia, drágám, remélem, nem késtünk el. Jaj, ti még nem is ismeritek egymást a Bélával, nos, Béla, hadd mutassam be briliáns hajdani osztálytársnő­met, a Helént.
BÉLA Á, maga az (Hosszan tartja kezében Helén kezét), jöjjön csak kissé közelebb, hadd lássam jobban, jó, jól van, maga gyönyörű (Belecsippent Helén arcába), ha festő volnék, azonnal leszerződtetném modellemnek, de így, hogy szegény, ismeretlen költő...
DALMA De Béla!
HELÉN Jajistenem, de meg vagyok hatva, életem nagy napja, hogy megismerhetem a nagy költőt, a Facebook-on már rég bejelöltem, s csak vártam, vártam, hogy visszaigazoljon.
GIZELLA (egy ideje már fészkelődött) Ööö... Bocsánat, hogy közbeszólok, de oly régen szerettem volna én is megismerni Felleg Bélát, az iskolai ünnepélyeken mindig az ő verseit szavaltatom a gyerekekkel...
Belép Tibi, körülnéz, otthonosan leül az egyik székre.
HELÉN Szia, Tibi, jó, hogy megjöttél, mindjárt kezdünk.
BÉLA (Gizellának) Asszonyom! (Lovagiasan kezet csókol, Gizella még hagyná a kezét, Béla fogja Gizella kezét, s visszateszi Gizella teste mellé) Ne túlozzon, kérem, mindketten tudjuk, hogy mostoha sorsa van ma a költészetnek.
GIZELLA A költészet....
Táncolva berobban Széles Soma, fejhallgató a fülén, ordítva.
SOMA Helló evribádi! (Észreveszi, hogy a többieknek nem megy a zene, leveszi a fejhallgatót) Ja, elnézést, üdvözletem mindenkinek.
HELÉN Szia, foglalj helyet, még csak egyvalakire várunk (Idegesen a faliórára pillant), végül is (Listájára pillant, az is lehet a falon), muszáj kezdenünk, majd bekapcsolódik. Szóval sziasztok mindenkinek, azaz (Bélának) jó napot kívánok. Fantasztikus élményt ígérhetek: csodálatos termékeinknek hála, mindössze egyetlen óra alatt megtudjuk, kit milyen betegség nyomaszt vagy fenyeget, továbbá, multinacionális cégünknek hála, azt is meg fogom tudni osztani Veletek/Önökkel, hogy esetleges rendellenességeikre melyek volnának a leghatékonyabb, ugyanakkor a legkíméletesebb és legkörnyezetbarátabb gyógymódok. Cégünk nagy gondot fordít az emberi nem...
Belép Czukor Réka.
RÉKA Elnézést a késésért. (Meglátja Bélát és nejét, tesz egy mozdulatot, hogy kiforduljon innen, de meggondolja, határozott léptekkel az egyik üresen maradt szék felé megy, leül.)
BÉLA (messziről nem ismeri fel Rékát, de a hangjára összerezzen, mélyen lehajtja a fejét, mintha elbújhatna)
HELÉN ... tökéletes boldogságára. Mindössze egyetlen óra alatt megtudjuk, kit milyen betegség nyomaszt vagy fenyeget....
TIBI (magának) Ez már megvolt.
HELÉN Bocsánat, kicsit belezavarodtam, tudjátok, éppen most jöttem az egyetemről, másodéves vagyok európai tanulmányokon, na, ez végképp nem ide tartozik, huhh, kezdem elölről...
BÉLA (föláll, indulna kifelé) Köszönöm, kedves kisasszony, de megbocsát, nekem minden percem milliókat ér, a viszontlátásra! (Hosszan Helén szemébe néz, majd megrázza magát) Ó, mily malőr, hogy nem festő vagyok. (Hosszan kezet csókol Helénnek.)
DALMA (Bélához cigánykerekezik, vagy bármi más mozgás, ami váratlan és elkápráztat) De Béla! De hiszen megbeszéltük, hogy ezt az egyetlen órát kibírod, nem nekem nyikorog a derekam, a térdem, a karom, nem én vagyok cukros és ideges, nem én nem alszom, nem én vagyok súlyosan szupraponderált...
SOMA (előbb csak próbálgatja, aztán egyre hangosabban reppel)
 Nem nekem nyikorog a derekam, a térdem, a karom,
 Nem én vagyok cukros és ideges, nem én nem alszom,
 Nem én vagyok súlyosan szupra – miféle szupra? A fenébe ezekkel a külföldi
 szavakkal!
DALMA (Somának) Kövér (Rezzenéstelenül folytatja Bélának)... nem nekem ver összevissza a szívem, nem nekem gond néhány fok lépcső, nem nekem hull a...
BÉLA (gyorsan közbevág) Jól van, maradok.
Béla Gizella és Réka közé ül, akik, anélkül, hogy tudnának egymásról, epekedve birizgálni kezdik Bélát. Ő behúzott nyakkal tűri. Réka ismerős mozdulataira fel-felkapja a fejét, olyankor Dalma kérdőn ránéz, Béla visszahúzza a nyakát.
HELÉN A legjobb lesz, ha azonnal megmutatom csodálatos elektrolízisünket, abból minden kiderül. Arra kérem tisztelt vendégeinket, legyenek olyan kedvesek, és vessék le cipőiket...
BÉLA (törődötten, de enyhén triumfálva) ...cipőjüket, magyarul ebben az esetben így mondjuk: cipőjüket. A páros szerveket egyes számban használjuk, szemem, nem szemeim, fülem, nem füleim...
SOMA (reppel) ...kezem, nem kezeim, lábam, nem lábaim, ujjam, nem ujjaim...
BÉLA (csodálkozva ránéz Somára, folytatja) ...cipőm, nem cipőim, értelemszerűen: cipőjük, nem cipőik.
HELÉN Bocsánat, tévedtem, végül is tökmindegy. A zokni- (Bélára néz, Béla súg neki és csókra csücsöríti a száját, Helén is) -jukat is, igen, kérem szépen, mert az eljárás abból áll, hogy húsz percen át láb- (Bélára, ugyanaz a játék) -ukat az előkészített folyadékba merítik, és a folyadék színe majd jelezni fogja az Önök egészségügyi hányadosát. (Az előkészített tálakhoz menet súgva, Rékának) Baszki, még hogy „cipőjüket", az egész kibaszott dumát a használati utasítás szerint löktem, és ott tisztán az állt, hogy „cipőiket", én az ilyesmiben nem szoktam tévedni.
LÁBAK A TÁLBA (közjáték, zene)
Helén mindenki elé tesz egy tálat. Egy tál még marad, Helén körbehordozza tekintetét a közönségen, lassan, majd visszateszi a tálat a helyére. Ezalatt a szereplők különféle stílusban húzzák le cipőjüket, zoknijukat, teszik be lábukat. Soma gyorsan, határozottan, egyszerre mindkettőt, majd míg mindenki elkészül, visszahúzza a fejhallgatót, ritmusra bólogat. Gizella óvatosan, előtte bedugja az ujját, hogy ellenőrizze a folyadék hőmérsékletét. Valami nincs rendben, integetve odahívja Helént, mutogat, Helén is beledugja az ujját a vízbe, mutogat, hogy ennek éppen ilyennek kell lennie, Gizella vonakodik, Helén fölajánlja segítségét, ketten húzzák le Gizella cipőjét, harisnyáját, teszik be Gizella aggódó lábát a tálba. Réka Bélának húzza le a zokniját (kéjesen megszagolja), a cipőjét (megszagolja, fájdalmasat sóhajt), Béla szórakozottan hagyja, Helént és Gizellát bámulja, amikor Gizella mindkét lába a tálban, elégedetten hátradől, találkozik a tekintete a Béláéval, akinek a feléje eső lábán még mindig cipő, Gizella anyásan lehúzza róla, a zoknit is, és belerakja Béla lábát a tálba, Dalma figyeli a műveletet, megvonja a vállát, majd, mivel szok­nyában jött, elkezdi, lassan, levenni a harisnyáját, erre mindenki fölfigyel, Tibi mozgolódik, leveti a nadrágját, kiderül, rajta is nejlonharisnya van, lassan kezdi ő is levetni, Helén odamegy hozzá, valahogy (szabad asszociáció, amihez a Helént játszó színésznek kedve van, akár a Páris bíráskodásának a jelenetét is eljátszhatja, mint Aphrodité, mint Héra, mint Pallas Athéné, végül mint Heléna), szóval valahogy rábírja Tibit, hogy leüljön, és beletegye a lábát a tálba, majd körbejár, és megnézi, minden rendben van-e.
HELÉN (felhangosítja a zenét) Bocsánat, nem így akartam. (Rádión keres egy másik adót, másféle zene, halkabban) Most pedig (A közönség felé) szeretnék megkérni valakit, valakit, akinek soha, semmiféle egészségi problémája nem volt, akinek semmiféle káros szenvedélye nincsen, hogy tartson velünk a szeánszon... (Bukovszky Leventének) Ön, kérem, ahogy elnézem, maga igencsak jó formában van.
LEVENTE (mosolyog, bólogat)
HELÉN Kérem, jöjjön közelebb, és foglaljon helyet (Az üresen maradt székre mutat), vegye le cipő- (Béla súg és csücsörít, Helén nem néz rá) -jét és harisnyáját, s helyezze lábát a tálba. (A közönség felé is) Kérem, relaxáljanak, húsz perc.
Néhány másodperc csend.
RÉKA (Gizella felé, de Bélának mondja) Mielőtt bevennél egy drogot, nézz bele valaki szemébe, aki rajta van.
GIZELLA Ööö... tessék?
RÉKA Nem különös? Azért jövök elektrolízis-szalonba, mert nem bírom már, hogy nem enyém, ami az enyém, ki akarok lépni, és tessék, ugyanabban a lében áztatjuk a lábunk.
GIZELLA Ööö... bocsánat, nem értem, illetve az elektrolízist értem, ez az én bajom, hogy az elektrolízist igen, de erről senki nem akar beszélni, ezért is akkora esemény számomra, hogy itt van Felleg Béla, a nagy költő...
BÉLA (felkapja a fejét) A költészet ma már senkit nem érdekel. Zűrös időket élünk.
SOMA (reppel)
 A költészet ma már senkit nem érdekel,
 A kérdés, hogy ki bírja, s ki hová húzhat el,
 Zűrös időket élünk vaze, fogd má’ fel,
 Ősi szittya vérem ööö...
BÉLA (reppelve folytatja) ...zubog csak setéten.
SOMA Miii? Mi a franc? Miden? Setéden?
BÉLA (rezignáltan)
 A költészet ma már senkit nem érdekel,
 A kérdés, ki bírja, s ki hová húzhat el,
 Zűrös időket élünk, ó jaj, fogd már fel,
 Ősi szittya vérem zubog csak setéten. Csúnya asszonánc, de mit szólsz ehhez (Pofátlanul jól reppel)
 A költészet ma már senkit nem érdekel,
 A kérdés, ki bírja, s ki hová húzhat el,
 Zűrös időket élünk, vaze, fogd már fel,
 Ősi szittya vérem száznegyven decibel.

SOMA Őrület, tesókám, őrület! Száznegyven decibel, aggyá neki! Nem volna kedved betársulni himnuszírásba a focicsapatnak? Lé van, amiatt ne fájjon a fejed. Száznegyven decibel! Te tudtad, hogy az éppen a pisztolylövés hangja egy méterről?
BÉLA Hogyne.
HELÉN (körbesétál, belenéz a tálakba) Kicsit nyugodtabb témákat, ha kérhetem, relaxálásról volt szó.
BÉLA (súgja Somának) Mennyi?
SOMA Öt rongy egy himnusz, ha beszállsz, tied belőle kettő.
HELÉN Megkérem az urakat, hogy üzleti tárgyalásokat majd ezután folytassanak.
BÉLA (mutatja Somának, hogy fordítva, neki kell 3, Somának maradjon 2)
SOMA (mutatja, szó sem lehet róla, őneki van a kapcsolata, nélküle Béla írhatja halomszámra a rímes dumát, pénz nem jön belőle, na jó, legyen fifty-fifty)
BÉLA (szó sem lehet róla, na jó, fifty-fifty)
Néhány másodperc kínos csend.
HELÉN Na, azért stresszmentes témákat lehet beszélgetni.
GIZELLA (próbál Helén kedvében járva ártatlan társalgási témát fölvetni, Tibihez) Maga, fiatalember, eddig meg se szólalt. Ne vegye, kérem, tolakodásnak kérdésem, de van valamilyen egészségi problémája? Csak azért kérdezem, mert kívülről nem látszik. És, ha szabad kérdeznem, miért visel női harisnyát? Összefügg a betegségével?
TIBI Nem.
GIZELLA (várakozón néz Tibire, semmi) Tudja, én gyakran azon kapom magam, hogy zuhanok le a tizedikről. (Nevetgél) Persze, nem igazából, csak azt képzelem. És sokszor gondolok a reinkarnációra. Persze tudom, hogy semmiféle komoly bizonyíték rá nincsen, de ha nem tartanék attól, hogy valamiféle gilisztába kerülhet a lelkem, semmi nem tartana vissza attól, hogy valóban kizuhanjak.
TIBI Miért nem tetszik próbálkozni a szájberszexszel?
GIZELLA Mivel?
RÉKA (gyorsan közbevág) Amikor Párizsban voltam, alighogy leszálltam a repülőről, egyenesen az Eiffel-toronyhoz mentem, és képzeljék, éppen kifogtam a naplementét.
BÉLA Párizsba menni utoljára százötven évvel ezelőtt volt érdemes. Bár a párizsi női alsónál izgatóbb dolog nem sok van a világon.
GIZELLA Tényleg? És milyen a párizsi női alsó? Csipkés?
TIBI (esetleg mutatja is) Az egész csipke.
DALMA Lássam csak közelebbről... nagyon dögös, Dior?
BÉLA Gucci.
RÉKA Nahát, ez igazán érdekes.
DALMA Még mindig jobb, mint ha egymás iránt érzett imádatukat agresszióvá szublimálnák.
Néhány másodperc nagyon kínos csend.
HELÉN (joviálisan) Jól van, jól van, közeledik az igazság pillanata. (Jobbról balra haladva belenéz a tálakba)
Tibi óvatosan előhúzza a telefonját, lehet variálni, honnan, és megpróbálja fölvenni a procedúrát, tál és arc, ezekre fókuszál.
RÉKA Te mit csinálsz?! Azonnal add ide a telefonod! (Ráveti magát, dulakodás)
BÉLA Mi van? Mi történik?
DALMA Az a szemét állat fölvett minket a telcsijével.
LEVENTE (kihúzza magát, keresi, merre pózoljon)
SOMA (fölugrik, tálja felborul, barnás színű folyadék ömlik ki) Minek vetted fel, mocskos buzi, minek vetted fel? (A dulakodó Tibi és Réka közé veti magát, természetesen behúz egyet Rékának.)
HELÉN (ott guggol és próbálja óvni Tibi és Réka tálját, Somának) Na, a szeánszodnak ezennel száznegyven decibel. (A többiek felé) Tisztára megőrültetek, hagyjátok szegény Tibit, nem értem, mi a gond, nyugodjatok már le, oké, oké, mindent megmagyarázok, de álljatok már le, ha kiborul a ti tálatok is, pocsékba megy az egész, én ugyan elölről nem kezdem, na nem, ezer más dolgom is van, oké, oké, én igazán nem tehetek róla, Tibi, add ide a telefonod, az a legegyszerűbb...
SOMA A rohadt buzi....
BÉLA Ezt már mondtad.
SOMA És akko’ mi van, faszfej? Kérsz te is egyet?
GIZELLA Jaj, istenem, ez kész bolondokháza.
BÉLA Helén kedves, kérem, erőltesse meg azt a bájos kis koponyáját, és próbáljon meg rendet teremteni, semmi kedvem mezítláb, mint egy Krisztus, kivonulni a ködös utcára. (Dalmához) Volt, szívem, valaha is olyan kezdeményezésed, amely ne végződött volna totális csőddel? Csak kérdem...
DALMA Drágám, nyugodj meg, kérlek...
BÉLA Én vagyok a nyugalom szobra maga. Csak éppen unatkozom.
RÉKA Mi-i-i? Ez unatkozik?
HELÉN (diadalmasan felmutatja a megkaparintott telefont) Jól van, most már mindenki megnyugodhat, itt a telefon, elteszem, s most mindenki szépen leül a helyére (Somára néz) és megvárja, míg odaérek hozzá, és...
RÉKA Mielőtt eltennéd a telefont, add egy percre ide, hogy kitöröljem, amit ez a technogörény fölvett.
TIBI Túlreagálod, szivi.
DALMA Túlreagálja? Még hogy túlreagálja? Van fogalmad arról, mi mindenre fel lehet használni egy ember arcát elekrolízis-eredményével együtt?
TIBI Hogyne.
GIZELLA S ezt csak így mondja? Maga tisztában van a személyi jogokkal?
BÉLA Hölgyeim és uraim, viszontlátásra! (Nem mozdul)
TIBI Oké, letörölheted, Helén, nem fontos.
HELÉN (vacakol a telefonnal) Tibi, nekem fogalmam sincs, ezek a vadiúj telefonok hogy működnek.
RÉKA Na ne játszd meg magad, add csak ide azt a telefont!
HELÉN (kérdőn Tibire néz, Tibi bólint, hogy adja csak oda) Nem is tudtam, hogy telefonszakértő vagy.
BÉLA Hölgyeim és uraim, volt szerencsém! (Nem mozdul)
RÉKA Egy annyit én is tudok, mint te, a különbség csak az, hogy én tényleg le akarom törölni... na, ezzel meg is volnánk. (Visszaadja Tibinek a telefont, Tibi rá se néz, szó nélkül visszateszi korábbi helyére.)
SOMA (Tibinek) Öt rongy jutalékot kérek.
TIBI (gesztusokkal: mi a gáz, öcskös, akarsz valamit?)
SOMA (gesztusokkal: ne nézz hülyének, vaze, asszed nem tudom, hogy az egészet már méjlen elküldted, s a cég ezért milyen becsülettel tejel neked)
BÉLA Hölgyeim és uraim, hát akkor én veszem a kalapom! (Nem mozdul.)
TIBI (gesztusokkal: oké, megegyeztünk, de most tartsd a szád)
SOMA (gesztusokkal: oké, tartom, de ha át akarsz verni, jövök a haverokkal, és válogatott kínzásokkal fogjuk becézgetni ványadt testedet, csicsás fizimiskádat sem kíméljük, erre megesküszöm)
HELÉN (kezében egy színskálával körbejár, először Gizellához) Gizi, ugye te hiszel a reinkarnációban.
GIZELLA Gizella, kérlek, a Gizit utálom. Igen, végül is tudományosan nem cáfolták meg, s engem borzasztóan érdekel az a része, hogy...
HELÉN Ennek igazán örülök, mert az elektrolízis-eredményed aktuálissá teszi.
GIZELLA Ööö... van valami baj?
HELÉN (Bélához, hosszan figyelmesen hol a tálat, hol Bélát nézi) Magának egészen besötétedett.
BÉLA Sejtettem. Kérem, ne folytassa. Hölgyeim és uraim, ha nem írok, ne válaszoljanak. (Nem mozdul.)
HELÉN (Rékához) Ha nem lennél egy önsorsrontó idióta liba, szép kort megérhetnél.
RÉKA Mit tehetnék? Nem bírom elviselni, minden gesztusát átlátom, nincsen ember, akit ne használni akarna, mégis félek, ha beszélek vele, kitesz.
HELÉN (Tibinek) Zavaros, meg kell várnunk a részletes laboreredményeket.
TIBI Oké.
HELÉN (Dalmának) Édesem, innen is látszik, amit annak idején az egész osztá­lyunk tudott, hogy te aztán a jég hátán is megélsz.
DALMA Kösz, Helén (Vet Bélára egy pillantást), annak a hátán élek.
HELÉN És most nézzük egészséges fiatalemberünk elektrolízisét. (A színminták közt matat, felmutatja a hófehéret) Döbbenet! Önnek a szervezetében semmiféle méreg nincsen, önnek minden egyes szerve tökéletesen működik, nézzék kérem, ez az ember ennyire tiszta...
GIZELLA (emlékszünk, ő látta, amikor ezek ketten előkészítették a terepet) Ööö... bocsánat, de a fiatalember nem...
HELÉN Úgy van, Gizi, ahogy mondja, a fiatalember annyira egészséges, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nem is fog meghalni, szemben egyesekkel, akik, igen helyesen, a reinkarnáció gondolatával foglalkoznak.
GIZELLA (Kasszandraként felüvölt) Csalás!
HELÉN Bocsássanak meg, nem először fordul elő, hogy gyengébb idegzetűek nehezen viselik el a diagnózist (Int Leventének, aki hátára kapja Gizellát, és kiviszi a színről), de hát ezért jöttünk ide, nem?, a diagnózisért.
TIBI Én inkább szórakozni jöttem.
HELÉN Ráadásul nincs az a diagnózis, amit ne lehetne némi hozzáértő segítséggel megváltoztatni, itt vannak mindjárt a mágneses fejpántok, különféle színben kaphatóak, és tökéletesen helyrecsúsztatják az agysejteket, Dalma, drágám, a mélyen tisztelt költő párodnak ideális, Béla (Integet a magába roskadt férfinak), hu-ú, Béla, itt vagyok, én, a Kis Helén, meglátja, csodákat tesz a mágneses fejpánt, ugye visszaigazol a Facebookon?
DALMA Persze hogy visszaigazol, amúgy is én intézem az ilyesmit, de, édesem, ti még mindig magázzátok egymást? Gyorsan tessék összetegeződni, na, gyertek, puszi-puszi. (Szelesen feláll, felborítja a tálját, tocsogó lábbal odamegy Bélá­hoz, kirúgja a tálat alóla, és fölállítja nagy nehezen) Na, így na (Bélához), és most gyerünk (Visszafelé, mindenkinek integet), köszönünk mindent, Helén drágám, ugye lehet nálatok kártyával fizetni?, szuper, kint az asszisztenseddel rendezem a számlát, a mágneses fejpántot viszem (Megint Béla felé, közben lökdösi kifelé), milyen színűt kívánsz?, a lila az nagyon cuki, persze, akkor legyen a lila, Helén, valamikor igazán megihatnánk egy kávét...
TIBI Na, én is húzok... (Kimegy.)
RÉKA Azt hiszem, én is veszek egy lila hajpántot.
HELÉN Tökéletes választás, a bejáratnál kell fizetni érte, s szívesen látunk máskor is, minden szerdán van egy kiscsoportos terápia, ahol más pompás eszközzel is megismerkedhetsz.
RÉKA Köszi, meglátom, szia. (Kimegy.)
SOMA Na mi van? Csak én maradtam, s a cipők?
HELÉN Jesszus Mária! Kérlek, gyertek vissza! A cipőitek! Jó, jó, a cipőtök! Gyertek, gyertek! (Bekapcsolja a zenét, táncol, reppel) Örülni ki tud, s kire nem sújt égi csapás, az a halandó már boldog sorsú a földön.
Visszajönnek, mezítláb téblábolnak, Helén táncol, meghajolnak, vége.