Zsoltárok Könyve 63:2

Az, aki lehetnék, lapokon marad.
Ha túlélne mégis néhány sorom:
Nem beszéltem én semmi másról:
Magányom torz alakja csüngött
Alá a csöndes vallomásról.

Elrohanva életed mellett,
Ha beakadna kabátod zsebe:
Olvasó, perdülj percnyire felém:
Ott állok én majd láthatatlan
És súgom, hogy a vers te vagy,

Amely a léten túl is, az enyém.