Előszó helyett
(În loc de introducere) 

A szavak szárnya véres úgy röpülnek
A szavak őrülten verdesnek benn a szívkamrákban 

Néha állatok, de átüt testükön az ég Bolygóközi világokból kötött csokrok (üstökösök, táncosnők arcával) 

Különös virágok, ott illatoznak az agyban
Egy mosolyt rögzítnek csupán vagy ellenkezőleg, az örömöt 

Feltűnnek és eltűnnek a napok homályában Máskor sasok fehéren lebegnek álmok hegyvidékein 

Holdbéli vitrinek – angyalok és kardok Farkasok, városok, hajók, női fürtök otthonai 

A szavak, a kézírásom érthetetlen rajzai,
Mint a kezem, olyanok. Vagy mint lehunyt szemed. 

Pasztorál 
(Pastorală)  

Növények tárják szét vízujjaik
Idd meg ezt és nézd
A nyers tej csipkés szoknyafodrait
A föld alatti óriások belefulladtak a sok azúrba
És a tavak mozdulatlan, nagy, kitátott szájak
Négy ökör egy fa alatt
Valószerűtlen ahogy letérdelnek 
S nadragulyavirágokkal ékesítik szarvukat
A felhőkön áttör a tökéletes sírás
S a bárányok az eső tőgyét szívják Álombolygó ereszkedik rá a rétre
A forrás hullámai elviszik a fölösleges tükörképeket
Ahogy egy haldokló utolsó szavait Mágikus igéket mormolsz és én
Szerelmünk csontból épült végzetes és finom vázával
Egyszerre látni kezdek. 

Gondolat
(Gând) 

Két kezed a zongorán mint két ló Márványból a patájuk
Két kezed a csigolyáimon mint két ló Rózsából a patájuk
Két kezed az égen mint két madár Selyemből a szárnyuk
Két kezed a fejemen mint két kő
Egyetlen sírhanton. 

Tengeri séta
(Plimbare marină) 

A tenger vére vörösen kering a korallokban
Fülemben dübörög a víz szíve
Ott ülök a hullámok alatt a mélyben
A vizek pincéjében
Idáig csak homályt enged át az üveg
Apró halak platinajátékok
Járnak hajszálaim között
Nagy halak vad kutyafalkák
Nyelik óriás kortyokban a vizet. Egyedül vagyok
Felemelem kezem cseppfolyós a súlya
Egy fogaskerékre gondolok s egy pálmafára
Mindhiába próbálok fütyülni
Mintha sűrű melankólián kellene átvágnom magam
S mintha mindig így lett volna
Félig szép ez félig szomorú 

Balázs Imre József fordításai