[2014. augusztus-szeptember]
A Shakespeare-rel egy évben született Christopher Marlowe-t Shakespeare elődjének, úttörőjének tekinti az angol irodalomtörténet: ha nem is az ő találmánya, ő gyökereztette meg a blank verse, a rímtelen ötös jambus műformáját, amely nemcsak Shakespeare remekműveinek, de hosszú időre magának az angol drámaírásnak jellemző és erőteljes műformája lett.
Irodalomtörténeti határkőnek mondhatjuk tehát Marlowe első jelentős színpadi művét, a Nagy Tamerlánt, és átütő közönségsikerét. Ez a siker arra indította a fiatal szerzőt, hogy a korban szokásos gyorsasággal megírja Timur Lenk hódítói pályafutásának második felét megjelenítő drámáját, a Nagy Tamerlán II. részét is.
Az I. részt 1961-től olvashatjuk magyarul, Németh László kitűnő fordításában. A II. rész mindeddig ismeretlen maradt nyelvünkön. Úgy vélem, ilyen nevezetes szerző irodalomtörténetileg fontos művének egészében való ismerete elengedhetetlenül hozzátartozik a dráma világirodalmi történetéről alkotott képünk teljességéhez. Ezért a II. Edwárd és A máltai zsidó fordítása után nekiültem ennek a II. résznek is, amelyet itt nyújtok át a magyar olvasónak.
Az angol drámaköltészet terén végzett több évtizedes fordítói munkám záróköve ez.
