[Látó, 2010. november]

a toronyházakon ünnepi
reklám ragyog
hideg van fázom
és fáradt vagyok
a város elektronikai
és mechanikai gépezet
olyan mint Isten kezében
egy hatalmas acélékezet
amivel ha eljön az időnk
és ütni fog az óra
úgy sújt le ránk mint
egy magánhangzóra
autók villamosok
rohanó emberek
bedarál lassan ez
a betonrengeteg
egy kapu alól fenyő
és kalács illata száll
és összefut máris
a számban a nyál
ó a hófehér puha
harangzúgásos este
fa alatt a jászolban
Jézus kicsi teste
békesség szeretet
gyertyafények tánca
nagyszüleim arcának
sok mosolygó ránca
ágon aranydió
fényes aranyalma
terített asztalon
sütemények halma
fenyőillattal hintett
szép csendes áhítat
amint az ünnep
szentsége mindent átitat
most mentő szirénáz zuhog
koldus rángatja kezem
rohanok számolok és
azon jár az eszem
milyen kifürkészhetetlen
a pénznek (is) útja
nyakunkon az ünnep
s még nem tudom
milyen karácsonyra futja…