Lackónak, felejtés ellen

 

Hol infómérnök 

Hol csak erdőpásztor

Hol bűvész 

Hol csak állatidomár akarsz lenni

Egy tízévesnek elég is ennyi projekt

Ma reggel 

Iskolába indulva 

Éppen állatidomár voltál

A ma-lom-nak nincs ke-re-ke,

Még-is lisz-tet… –

Énekelted hosszú hatásszünetet tartva

Szegény macska csak ült előtted

Addig vártál az énekléssel 

Amíg elnyávogta magát

Tényleg lehetett „járˮ-nak is hallani a „nyáuˮ-t

Az „áˮ hangunk volt a lényeg

Tilt-ják tő-lem a ró-zsá-mat, 

Még-is hoz-zám… –

Folytattad az állatidomítást

Jött is az obligát nyávogás

Jót derültetek anyáddal

„Picur tud énekelni!ˮ –

Közölted büszkén

A fürdőben cigarettáztam éppen

Mondhattam volna hogy gratulálok

Mondhattam volna hogy ezt a népdalt 1902-ben Vikár Béla 

gyűjtötte Lövétén és Bartók Béla 

jegyezte le az ő utánozhatatlan gyöngybetűivel:

ad-sza ró-zsám jobb ke-ze-döt, 

For-dul-junk ë-gyet, 

Men-jünk ki a mëgy-gyës kër-be,

hogy szëd-jünk mëgy-gyet

Ha érdekel

A fakszimilét is meg tudom mutatni a fenti sorokról

A helyesírási hibákkal együtt

Bartók gyöngybetűs kottájában

Tényleg az övé a magyar kultúra legszebb gyöngybetűje

Na jó

A régiek közül Aranynak is szép volt a kézírása

A maiak közül „andráskafbácsiˮ is szépen ír

Tudom hogy vénemberes a nyavalygásom

De kétségbeejtő a macskakaparásod

Tízéves vagy

Tudom hogy alakulhatsz még

Kézírásilag is

Félre ne érts

Nem akarlak idomítani 

Mint te a macskádat

Ezt a mai lejegyzést se irodalomnak szánom

Hanem csak izének

Hogyishívjáknak

Nem is értem

Hogy miért írom mindezt

Talán mert tegnap este a fiatal Dosztojevszkij

Vicceskedő kisregényében olvastam

Hogy „többé-kevésbé mindnyájan halandók vagyunkˮ

Jót derültem én is a dolgon

Pedig tényleg halandók vagyunk

„Többé-kevésbéˮ

Én is

A macskád is

Nem irodalomnak szánom tehát ezt a mai izét

Hanem csak hogyishívjáknak 

Felejtés ellen.

 

Csíkszentdomokos, 2022. november 16.