Engedd, Doria, szép kezed szorítsam tikkadt számhoz, akár hideg talizmánt – szótlan kínban, a holdas éjszakámban hagyj lassan beleszenderülni lázas életembe, hisz álom úgy nem enyhít, mint fénylő kezed – épp ha csak megérint, pillanatra… Ha vállad íve villan éjszakámba – tudom, fölébredek még, s majd lányom, Licinilla reggel újra ágyamhoz tipeg ébredő mosollyal.
