[Látó, 2009. október]

In memoriam Vlagyimir Viszockij

Hol van a haza barátom
Begombolom a kabátom
Reccsenő téli táj
Szemem vakítva fáj

Hol van az ami nincsen
Kezem még a kilincsen
Lenyomat amit a gének
Kódolnak ki a fenének

Hol van a haza ami volt
Nem tudja élő néma a holt
Nem nyugtat érintés ima
És újra vágyom inni a

Tömjénes erős szilvaléből
Nem csordulni az Idő szeméből
Magunkra maradtunk (énkép)
Már csak az égi térkép