[Látó, 2009. július]

öröm boldogság nem értek
az ilyesmihez ha úszni
tudnék mint a delfinek
nevetve szelném hullámait

napoknak óráknak perceknek
tömör fehérség karbitként
ég csönddel hallgatással
keverem lesz belőle kék

kék messzeség ahol az angyal
jaj meg ne zavard énekét
titkát keressük titka semmi

mit várok a haláltól az
élettől sem vártam semmit
meghalni éppoly nehéz