[2018. október]

---

Tudom, hogy láthatatlan
lények figyelik minden egyes,
de legalábbis egyes mozdulataim.
Hogy mért, azt nem tudom,
vagy nem akarom tudni.
Pattognak a falak, a bútorok,
a sötétítő műanyag sínje, a szalagcsíkok
(lopva figyelem, nem lengenek-e ki)
– amikor felállok például, kimozdulok
egy dermedt helyzetből, mintha csak
arra lesnének, hogy rám vethessék magukat,
és megakadályozzanak a cselekvésben:
érzem, ahogy megszáll valami
nehéz, lelassulok, alig jutok el
az asztalig, ahol felnyitnám a laptopot,
hogy leírjak valamit, amíg el nem felejtem,