[2016. március]

---

Zichy István: Szent Margit legendája, 1905–1913,
olaj, vászon, 100x137,6 cm, Bernády-gyűjtemény,
Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely

Hogy magát és országát a tatároktól megmentse,
Agamemnon felajánlotta lányát, Margitot
az isteneknek, akik jó szívvel fogadták az áldozatot,
és az utolsó pillanatban Artemisz
egy szarvassal váltotta ki a Nyulak-szigetén
Iphigeneiát, és a megmentett lányt
természetesen saját papnőjévé tette,
de addig már minden megtörtént,
aminek meg kellett történnie, hiszen
a hont és gyermekét mérlegre téve, IV. Béla,
Klütaimnésztra akarata ellenére,
a hon javára döntött, bár az is lehet,
hogy csupán saját dicsőségéről volt szó,
igaz, ha jobban belegondolunk,
amikor Ábrahám annak idején elfogadta, hogy
fiát egy magasabb rendű eszme érdekében
az áldozati kőre helyezi, és leöli, mint egy bárányt,
akkor már hiába küldött a Trója ellen induló
IV. Béla királynak tényleg egy bárányt az Úr,
mert bárki bármit is mondjon, igazság szerint
a szándék a bűn, és nem a megvalósulás,
joggal bűnhődött meg hát később,
már a trójaiak legyőzése után Agamemnon,
aki fel akarta áldozni Jézust, és ezen
semmiféle feltámadás nem segíthetett utólag,
hogyha akinek hatalma van valaki felett,
egy másik hatalomhoz fordult megoldásért,
ami csak azt bizonyítja, hogy még
az Atya sem mindenható, mert
fel kellett ajánlania saját fiát
egy nála is nagyobb hatalomnak,
a hitnek, reménynek és szeretetnek,
amelynek ő is részese ugyan,
de részese a Szentlélek és a Fiú is,
vagyis önmagánál is hatalmasabb,
aki Egy, és ugyanakkor Három,
így vánszorog a Koponyák Hegyén
Agamemnon, Mária királyné meg Margit,
és teljesen mindegy, hogy mi lesz később,
mert a Nyulak-szigetét víz veszi körül,
beépítették Iphigeneiát egy folyékony falba,
és hiába jön-megy a hajó naponta,
innen már csak felfelé van szabadulás.