[2013. március]

Részegh Botond: Éjbeomlás 2,
akril, vászon, Csíkszereda, 2012

Befedtük rózsaszínnel éjszakánkat,
vagy nem került rá még a fekete,
s mert úgysincs semmiféle kerete,
itt is, ott is kibuggyan, míg a fákat

a sötétség mind végigfesti újra,
az ágakról a földre lecsöpög
a festék, hogy a levelek között
a réseket a szél sorra kifújja,

akár a lámpafényt, de még ragyog
egy-egy testhajlat, forró végtagok
úsznak, lebuknak, felmerülnek mégis,

s világít már a csont, a hús, a bőr,
Isten felkönyököl, majd visszadől,
és hánykolódom vele együtt én is.