[Látó, 2009. július]

Emberfia, mint a páfrány,
itt maradt egy boldog korból,
üdvösség ködéből kortyol,
s fején pókszőtte szivárvány.

Időkaszás táncot rendez,
bolygó nép ha elkerüli,
így lesz ős zöld, vagy ábeli,
ami itt terem a rendhez.

S a sovány föld, bokros oldal,
hová dáridózni jönnek,
sántán kabóca-gyötörtek
böjtös túlvilági dallal.

Mert ördögi táj, mi itt van,
határcsóván rongy a zászló,
most készítnek égre szóló
káromlást egy hivatalban.