A kert elsötétül az esőben. Nincs ennél komorabb, csak a havasokban s a csatatereken.
Elszánt szórakozás falja a testeket, elfogyasztja a kirendelt időt. Csend ontja, mint a kályha, az agyag hidegét. A valóságot belepik a vágyak és elképzelések.
Dühödt varjak Isten előtt rekedt hangon dalolnak, szelnek, tépnek. Kinyúlt áldozatuk vérvörös rongy, alkonyi ég.
