[2016. március]

---

én csókot várok a sebembe,
szenet a szúrásra.
már nem fáj a folt,
csak a ceruza karc a kottában
és a tű bennem,
hogy csak lapszéli jegyzet vagy.
a kedvenc perverzióm.

a szó talál, a betű összeköt,
a nyelv épít, a gondolat töröl
le minden szennyes fantáziát.
és nincs gondolat, csak test és görcsök
és titkos összeérkezések.

már kihűlt a parázs, kenj be hamuval.
simítsd el rajtam, és öltöztess zsákruhába.
válj ki belőlem útszélen,
dobj oda,
hadd változzak kővé.
majd taposs reám,
hogy eltűnjek a szét
zúzásban.

* ha szerelem lenne (logikusan), megaláznánk egymást
ez túl van a szeretem a hülye fejeden,
mert még nem kopott ki a köd.
homályban baszni és látni a fátyol foszlását,
az ingadozó énedet, a nemakarhat-lakot.
ne tagadd, tudom, hogy értesz,
hisz híjában vagyunk mindketten a morálnak.
egyszer csak kitáncoltattuk magunkból.
és megtartottuk ezt a kurva nagy homályt.
meg a szájbalehelést.