cicanadrág a csatornafedélen ül a betonoszlopnak mesél a játszótér közepén villanypásztor annak mondja el a titkát a fülébe teszi a kezét kis kagylót csinál az oszlophoz oda suttogja mindjárt karácsony hogyhogy nincs senki a parkoló üres autó a másik végig mozdulatlan a nagyobb a magasabb a haja hosszabb a botnak amit felkapnak ő viszi az elejét a másik lába volt az oszlop összekeveredett a cicanadrág mégse hozzá beszélt az oszlophoz annak mondta el a titkát arról a másikról a hosszabbról aki mindig elöl megy aki viszi
„ZUHAUSE IST ALLES SUPER, MANN!”
itt az asszonyok le nem aratott kukoricák megfeketedett napraforgók a bokrok nem tárnak szét felfelé törnek a fák sorban és közel nincsenek oldalhajtások a partnál nincs vészjelzés közel az út a folyón át lehet gyalogolni a szoknyájuk az utak között nem is mély nem is látszik az út is belemegy a lejtőn bele a köténybe
„TÜR AUF, TÜR ZU”
apa mosdik anya főz idegenek az ajtóban zümmög az éji bogár kint a tücsök idegenek az ajtóban ember nem szól itt amikor menekülnek kakassziréna fütyül rajt’ maradt a fazék kiforr kiürül anya apa idegenek
„WEAR YOUR HEART ON YOUR SKIN”
csiklandoznak a buszon már nem gyerekek elhibázzák az egyik elhibázza és rosszul lesz másik képet másik keretet húz e köré a busz köré hibajavítóval lemázolja a fejeket új kifejezéseket lehet most húzni ezek a szereplők sápadtak pacafejükön nincs kontúr beleolvadnak a buszba ahol veszekednek a többiek nem gyerekek már nem csiklandoznak már látják a többieket
