[Látó, 2011. október]
Már július van Ne félj a fagytól
még ha érzed is valaki figyel
Fordulj a falnak hunyd be a szemed
Postaládád üres Nem vár üzenet
*
Táncol a kobra Közel az arcod
Beléd mart most a másikat tartod
Várod az éjszakát amit elhoz
melyben nem hallod már szeret – átkoz
*
Szánalmas mint egy kihűlt ószeres
reménytelen ahogy kettőt szeret
Egyiket hívogatja madárnak
Másikat szólongatja halálnak
*
Ez nem boldogság Csak szirénhangok
csábítanak hogy életté rendezd
ami már szétfolyt s mint a tintafolt
kéklik a lepedőn Hol hinta volt
egykor most rendezett kivégzőhely
áll Vársz az örökös múlt időben
*
Rájön hogy nem tud egyedül lenni
számolgatja hogy ideje mennyi
lehet vissza és a maradékhoz
hozzáadható-e amit még hoz
az idő De már nem akar lenni
Nézi magát tükrében a torzó
*
Játszani akar pedig már férfi
s a játék végén hangosan sírni
úgy mintha mindez csak azért lenne
mert ezt a partit elveszítette
holott már régóta benne lakik
a vágy hogy elzokogjon hajnalig
*
Valahol Valaki Valamit Még
Ilyenek jutnak az eszembe így
tünékeny leszek és bizonytalan
ház elé kidobott megutált lom
*
Ködöt eszik de rögtön kihányja
nagy az Isten de nagyobb a hiánya
Foltozott lyukas öreg kabátja
lábánál hempereg Ady Endre
*
Meg kéne tudnom mért néz bolondnak
bottal üt szívemre közben szólongat
miért hogy folyton elvéti nevem
Lehet túl hangosan emlékezem
*
Csönd van Nincs üzenet Napok óta
sem tőle sem róla sem felőle
Talán tengerben állt meg a posta
mi a hírt elment örökre hozná
*
Lassan épül vissza az életbe
sokáig volt a múlt tetszhalottja
Kenotáfiumát pipacs jelöli
nem fordul hátra de látja ami
mögötte maradt temetetlenül
Rossz állat mert ember Ebből se tanul
*
Már nincs köze hozzá de féltékeny
reszketés fogja el mikor rágondol
gyomra esik ki ha az agyán átfut
combjai közt egy koreográfus
*
Napraforgók Napra forgok én is
ne lássák hogy pipacs feketéllik
tekintetemben Mint komor bika
fordulok rá más asszonyaira
*
Kései vetés Nem lesz aratás
Sebemben vájkál Hitetlen Tamás
véremmel pingálja fel a falra
megváltók jobbra hitetlenek balra
*
S látod mégse voltál neki elég
Emlékeznél agyadba beleég
minden szó amit nem rebegtél el
Kemény a férfilét Öngyilkos bűnjel
*
Ködbe mormolja jobb sorsra szántalak
Hold alatt fák közt elvesző árnyalak
*
Nem várt üzenet Postaládád üres
Fordulj a falnak hunyd le a szemed
aludj Álmodban valaki figyel
Már július van Ne félj a fagytól