„nézd kiravaszkodtam ügyesen a dolgot /... /

megcsillagvizsgáltam szóval helyzetünket”

(Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik intelmei)

 

szent jakab havában azaz június

és augusztus között indulnod kell 

ne tagadd meg szent jakab havában

a hónapok közé ragadó átmenetet

a lelassuló idő termékeny gondolatait

a lehetőséget ami felkínálkozik

mikor elhal egy sejt egy izom egy gondolat

 

kínálkozz fel a világűrnek

indulnod kell te is tudod

szent jakab havában gázolj

a tejútrendszer csillagködében

hunyd be szemed közben vigyázz

képzeld a napot az anyósülésre

óvatosan a holdat kamrádba

elraktároztad hát kétségeid

indulnod kell te is tudod

 

rejtsd a világűr hidegét palackodba

mint szénsavmentes üdítőt

a súlytalanság egy medence vízen lebegő gumimatrac 

helyezkedj hát kényelembe

indulnod kell te is tudod

 

a kamrából kiszűrődő reflektorfény

nem rólad szól nem rólad szól

de ki másról beszélj

mi másról beszélj

dolgozzon az izommemória

szent jakab havában

az egyetlen helyes útvonal az 

amit a levágott fejű tyúk tesz meg

 

s ha azt hinnéd mindez átverés 

szimulált szívverés utazó effektus

nyisd ki szemed szembesülj

bőröd tejfehér nem hull a hó

 

fényről be sötétből ki

legyen ez a jelszó

a szóköz hiánya

a hiány fájdalma

két össze nem kötött csillag

soha nem látott sötétben

két pont közti távolság

egy kifestős könyvben

 

mindez te vagy ki másról beszélj

vaskoporsóból ki

tátongó bölcsőbe be

 

fogadd el kétezer éve ébren vagy

és ezzel kezdened kell valamit

nem hajthatod álomra a fejed

csak úgy elszalasztva azt

amiről az első naptól fogva 

érezted hogy ott van benned

hogy ott van körülötted

az égbolt kinyílik

mint alattad a föld

siess

már este van

még leérsz a boltba egy rekesz sörért