[Látó, 2006. február] 

Nem tudja, hogy ez a legelső apai ölelés mennyit ért, de sejti, hogy kevesebbet, mint az anyai.
A történetnek lehetőleg túl kellene nőnie a hegyekkel koszorúzott fennsíkon.
Selymes bídermíderükből szakított tépéssel hőssé ápolják a rendrendet lihegő tiszteletest.
Fellobbanó gyufám elhomályosítja a napsütést.
Háta hattyúfehéren világít.
Mítoszt teremtesz a hátamból, a hátamról, a hátam mögött!
Aztán hirtelen elvették az áramot.
Hamis az írás, gonosz írásemberfia!
Hovatartozásom magányügy.
A fiúk némán osztozkodnak a prédán.
Nehéz a békességgel való tűrés.
Dehoremerómaöregeurópa.
Felháborodok magamon, hogy szívemben semmi felháborodás, semmi részvét.
Jó lenne Zoszimától tanácsot kérni.
A szeretet olajával kend meg kiszáradt ölemet.
Csak a beérés ideje a biztos.
Olajozd meg a kiszáradt forrást, hol víz nem cseppen, ott szent olaj csuszszanjon, szent olaja az elfojtott bűnnek.
Néma zuhanást követő tompa reccsenés.
Hogyan is lehetne igazságos egy apa a lányával szemben?
De hát ezeknek sincs senkijük egymáson kívül.
A kijelentés a megszületett életé, a kérdés a halálé.
Kezeit egyre nehezebben tudom lefejteni nyakamról.
Tudom, hogy a jó manír szerint most relativizálnom kellene.
Magad gyümölcse a beláthatatlan rettenet.
Magánajándokok semagam válságbizalmához.
Kocsiban anya aludt, legényke aludt – alvavárták.