[Látó, 2006. április]  

Az ablakom párkányán reggel-este
némán gubbaszt egy fekete madár:
feje galambé, karvalyé a teste.
Sötét szemét reám meresztve vár.
Sötét szemében ősvilági bánat,
a Semmibe elfolyt évezredek,
és míg tűnődve kortyolom teámat,
lelkemben egy kopott húr megremeg,

mert Káintól lett, átok verte fajtám
véres képét látom sötét szemében,
és elsiratom fogyó, árva népem.

Gubbasztunk múlt s jövő: a Semmi partján
a fekete madárral este-reggel,
s csak nézzük egymást égő, vad szemekkel.