[2013. március]

Részegh Botond: Éjbeomlás 3,
akril, vászon, Csíkszereda, 2012

A lélek annyi, mint egy esőfelhő,
ha lent a testünk üresen hever,
s abban bízunk, hogy bő esője ver
előbb-utóbb, és hirtelen majd felnő

a fű, kigyúl a japánbirs-bokor
tavasszal, s végre odalent a tücskök
csörgetni kezdik a marék ezüstöt,
míg fent a felleg lassan haldokol,

és permetezve tér a lelkünk vissza,
hogy mohó réseivel mind beissza
a régi váz az áttetsző vizet,

de feltámadnunk nyilván lehetetlen,
mert másik kép van már a képkeretben,
és nem tűnik fel soha senkinek.