[Látó, 2010. április]

„Hadd itassák sötét nedvek
Testét épséges szentté”
(Heaney: A tollundi férfi)

Nagyobb erővel, vadabbul szól a nyers
ínség, semhogy egy szonátába beleférne.
Vallasd magad és a hozzád verődött úti-
társat, megkopogtatván az évtizedek kérgét,
midőn a kínzott test s az olcsó koszorúk
roncsai már (mint mennydörgés kihűlt
iszapban) a cél hamvadt üregébe betemetve.
Te élet hangjaitól – asszonysikolytól, sakál-
ordítástól –, akárcsak a magasztos gyásztól:
a haláltól kijátszott, örök ínségre ítélt férfi,
borzadozván ostoba, riadt engedelmességtől
és rohadt hazugságtól: egyetlen érved a tudás
súlya maradt, a megnagyobbodott májé,
hogy semmi sem mentheti meg a világot.

2009. november 2.