[2018. október]

---

Lehet-e véges verset írni erről,
hogy rózsaszínű törmelék csupán,
ha széttekintek napkelte után,
de nyüzsgő világmindenség közelről,

pedig nem mozgatja se értelem,
se ok, se cél, és lesz belőle minden,
s nem is azért, mert úgy akarja Isten
vagy valaki, hanem mert végtelen

idő alatt már mindenféle forma
életre kelt, majd visszahullt a porba,
halála s születése egybeér,

míg körös-körül ide-oda hordják
a hullámok a sok-sok fényes morzsát,
és megszegetlen mégis a kenyér?