[2011. június]

– Imádlak, kedvesem – mondta a karvalyorrú, és gyöngéd csókot lehelt egy korcs kutya ábrázatára, pontosabban a rossz helyre nőtt szemfogára az ebnek. A kutya lihegve elmosolyodott, miközben a gazdája cirógatni kezdte a hátán a bundát.
A metró szemközti székén egy hasonszőrű pasas üldögélt, egy még tüneményesebb állattal. Rémülten konstatáltam, hogy ez a gazdi egyenesen a száját csókolja a kutyájának, és az egy szóval sem tiltakozik. Árva kis vakkantás nem hangzott el, csak a szemközti padon ülő kutyatulajdonos boldog és kielégült sóhajtása.
A karvalyorrú mellett egy tépett hajú fickó üldögélt, pontosabban félig a karvalyorrú, félig a kutya ölében hevert, sárgásbarna ülepe kivillant a szűk farmernadrágból. A karvalyorrú kis híján megsimogatta a kínálkozó bőrdarabot, de aztán lemondott róla, és újabb csókkal boldogította az ebet, aki viszont szagot fogott, és féltékenyen lehuppant a földre. Kiszakította a pórázt a megszeppent gazdi kezéből, és átpártolt a másik kutyatulajdonoshoz, aki egy gyors csókkal pecsételte meg újdonsült barátságukat.
Közben a karvalyorrú kihasználván kutyája pillanatnyi figyelmetlenségét, körülnézett, egy gyors mozdulattal megnyalta az ujját, és becsúsztatta a kis tépett fejű nadrágjába, aki egy halkat sikoltott, és hálásan nézett a karvalyorrú kissé közel ülő szemeibe. A karvalyorrú a pillantástól és a sikkantástól majd elolvadt, és a vágytól pókhálóssá vált szemekkel kezdte méregetni a tépett fejűt, aki egy apró mozdulattal még lejjebb csúsztatta a nadrágot a fenekéről.
A szemközt ülő kutyatulajdonos méla undorral nézegette a tépett fejűt, miközben felváltva, de ütemesen vakarászta a kutyácskák hátát.
Közben a karvalyorrú félreérthetetlen mozdulattal igazította meg magán a nadrágot, majd továbbra is pókhálós szemekkel a szemközti fazont kezdte méregetni. A tépett fejű nadrágjában matató ujja egy pillanatra ledermedt, amitől az idegesen felhorkant. Ki a fene mászik már megint bele a délutáni gyönyörömbe – dühöngött magában, de mikor a szeme megállapodott a szemközti fazonon, le is csillapodott.
A szemközti egyed testhez álló lila csípőnadrágot hordott, és neki is barnás ülepe volt – mint ez kiderült a tenyérnyi bőrdarabból, amely hiánytalanul kilógott, elöl-hátul. Fehérnemű nyilvánvalóan nem volt rajta. A kutyák ütemesen lihegtek a vakarászó kezek melegétől, majd felváltva le meg fel ugráltak a metró üléseire. Ezt a műveletet mindhárom fazon gyöngéd szeretettel követte.
A karvalyorrú kirántotta az ujját a tépett fejű nadrágjából, és a világ legédesebb mosolyát lőtte a szemközti felé. A mosoly annyira édes volt, hogy azon már rossz állapotú fogai sem tudtak semmit keseríteni. A lila nadrág tulajdonosa fürkészőn benézett a karvalyorrú gondosan szőrtelenített dekoltázsába, és halványan visszamosolygott. Csak annyira húzta el a száját, amennyire kellett. Azaz, belefért egy kis biztatás is.
Közben a tépett fejű visszacsalogatta magához a rossz helyre nőtt szemfogú ebet, és a saját fésűjével rendezgetni kezdte a kutya hátán nőtt szertelen bundát. A kutya a csiklintástól hangosakat nyüszített, de tűrte a műveletet, valószínűleg nem először követtek el a teste ellen ilyen merényletet.
A karvalyorrú elérkezettnek látta az időt arra, hogy ismeretségbe bonyolódjon a lila nadrágos fazonnal, bár az továbbra is tartózkodóan viselkedett, de már korántsem annyira hűvösen, mint az elején.
Karvalyorrú megtudta, hogy a kutyácskát Pussynak hívják, bár ezt a lila nadrágos enyhe rosszallással mondta meg, elvégre ott írja a kutyus nyakörvén a nevet, ország-világ láthatja. – De nagyon édes, mondta a karvalyorrú békítően, két éével, bár az nem derült ki ebből a megállapításból, hogy kinek is szól, a kutyának, vagy inkább a tulajdonosnak. A tépett fejű azonnal berezonált erre az édesre, és hisztérikusan előrerúgta a lábait, a fenekét pedig fenyegetően kidomborította. A karvalyorrú hirtelen válaszút elé került. A lila nadrágos felhúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet. A karvalyorrú a rosszullét határán kapdosta a tekintetét a lila nadrág csábító domborulatairól a tépett fejű már ismert, de legalább bevált hajlataira. A lila nadrágos sértetten elfordította a fejét. Így félprofilból egészen úgy nézett ki, mint Peter O’Toole. Hideg volt, és felettébb kívánatos. Karvalyorrú mélyre zuhant a csábító erők ásta gödörbe. Idegesen kaparászni kezdett a zsebében, csak hogy kitöltse valamivel ezt az űrt. A tépett fejű idegei közben kezdték felmondani a szolgálatot. Egy evidens mozdulattal még közelebb lökte a fenekét a karvaly­orrúhoz, s mi több, a hátával egészen neki is dőlt. Peter O’Toole félprofilja ettől egészen elkomorult, a metró fékezett, ő pedig rántott egyet a Pussy nevű kutyácska pórázán, mert ez utóbbi jobb híján közelebbi ismeretségbe bonyolódott karvaly­orrúék kutyájával. A kutyácska egy halkat horkantott, majd egy pillanatra mind a négy lába a levegőbe került. A fojtogatástól a kutya azonnal visszaemlékezett az őt megillető helyre, s a lila nadrágos lábához kushadt, aki aztán egy újabb rántással jelezte, hogy indulás.
Úgy vonultak ki a metró kicsapódó ajtaján, mint Augustus Caesar az ő fényes paripáján valamely megnyert csata helyszínéről. Pussy hirtelenjében akkorára növekedett, mint egy harci mén. A karvalyorrút a sírás fojtogatta, kicsit belerúgott a saját, rossz helyre nőtt szemfogú kutyájába, majd egy gonosz mozdulattal visszadugta az ujját a tépett fejű nadrágjába, aki ettől hálásan felsikoltott. A metró pedig ment tovább.