[Látó, 2010. november]

Rókák szaladnak, a parkokban                    a tél felverte zúzmara-sátrát,
A nyár elvitte,                   ledobta súlyos csomagját –
Fújtat a viharzó idő                       száraz faggyal süvít!...
Magányát remélve           a tollszár régi sorba rajzol –
S a szerelem a házban             ruhát próbálva olcsó tükröknek szépül…
A tél dere számon,          bár mint a bodza gyöngye kékül,
Mellettem, miként a halott Strutis, alszol.