[2019. március]

---

A legelső napon talán a boltozatok
fényén, sötétségén,
esték és reggelek létrejöttein –
a létezés alapkövein elmélkedett,
aztán állhatatos munkához fogott.

Még mielőtt a második napon
létrehozta a boltozatokat,
az egymást cáfoló szférák vizeit,
fogta magát és elgondolkodott,
aztán sorompót emelt a két szint közé.

Még mielőtt a harmadik napon
újra színre lépett, már tudta,
hogy terjed a tét, zuhan, emelkedik,
mert föld kell és színes életelemek,
kiszámíthatatlan fenyegetettség.

Még mielőtt a negyedik napon
megérezte volna, hogy mi a magány,
elhatározta, hogy összevissza
szórja a mértani alakzatokat,
a zagyvaság precíz változatait.

Még mielőtt az ötödik napon
eldöntötte, hogy az egek, a vizek,
a lebegések és a szárnyalások,
az összetartozások úgy általában
olyanok, mint az elsősegély – lépett.

Még mielőtt a hatodik napon
megérezte, hogy nincs  visszaút,
nyargalások és rohanások lesznek,
kényszerű hatalmak, határidő,
állatokat faragott és embert.
Kürtőkalapok izgő-mozgó tánca,
fűzők, harisnyakötők körvonalai,
libabőrös, lángoló testek,
kényszerű  távozás, lőtt sebek
festették vörösre a hajnali eget,
megírta a végrendeletet.
Ez volt a sakk és a matt,
félredobta a faragott szenteket,
megszerkesztette a spontán korhadást,
az elháríthatatlan, ocsmány enyészetet.

A hetedik napon keresztfát szegecselt,
millió kérdés nyüzsgött körös-körül,
egyetlen koherens választ sem kapott,
megvakult, elcsendesedett,
félbeszakította meddő ténykedéseit,
migrén gyötörte, az elcsigázott,
málhás idegrendszer is kiakadt.